Irodalmi Szemle, 2003
2003/9 - SZÍNHÁZI ÉLET - J uhász Dósa János: S mit hoz a jövő?
Juhász Dósa János riak előadása a fesztivál megosztott fődíját kapta meg.) ígéretes volt a szatmárnémetiek két előadása. Lendvai Zoltán rendezte Egressy Zoltán Portugál c. színdarabját, amely előadás igen megosztotta a szakmát. Talán a kelleténél könnyedebbre hangszerelte a rendező ezt a darabot, de mintha ez általános jelenség lenne, hogy a falusi zárt közösséget, de a külvárosok zárt közösségeit is inkább a humorosabb oldalukról közelítenék meg a budapesti rendezők. Tavaly a Csirkefej előadását kezelték bohózatként, s bizony ez az előadás is igen gyakran él bohózati elemekkel. Emiatt el is veszik a darabban meglévő és oly kitapintható tragikum, s amikor az előadás végén a csalódott és kikosarazott Masni felvágja az ereit, a nézőtéren senki sem sejti, hogy répát tisztogat-e vagy az ereit. A szatmárnémetiek másik előadása a Padlás volt, s mindkét előadásuk nagy érdeme, hogy nagyon tehetséges fiatalok kerültek felszínre, akik bizonyítani akartak és tudtak is. István István, Rappert Gábor, Márkó Eszter (aki színészi díjat is kapott), Gál Ágnes, Nagy Csongor és Szűcs Ervin - mindkét előadás főszereplői. Két új színház is alakult Erdélyben az elmúlt években, a székelyudvarhelyi és a Csíkszeredái, de komoly eredményt eddig nem tudtak felmutatni. Nem volt ez másképp az idén sem. A székelyudvarhelyiek az utolsó pillanatban váltottak előadást, a Menyegző helyett a Vénusz tornya c. táncszínházi produkció került színre András Lóránt tálalásában. A koreográfus- rendezőt állítólag Thomas Mann Mario és a varázsló c. műve ihlette meg, de ennek nem sok nyoma maradt meg a rácsok mögött, zuhanyrózsák, vécékagylók, szétkent puding társaságában lezajlott előadásban. Kínosan bántó volt a közönség ennyire lealacsonyítása. András Lóránt egy másik rendezéssel is jelen volt a fesztiválon, a gyergyószentmiklósiak Lulu című előadását jegyezte, amit viszont Wedekind Lulu című tragédiája ihletett. A némafilmes beállítással, a harmincas é- vek slágereinek segítségével készült előadás mindenesetre sokkal izgalmasabb és müködőképesebb kísérletnek bizonyult, s voltak egészen elbűvölő pillanatai is. András Lóránt neve szerepel koreográfusként a csíkszeredaiak Iphigenia Auliszban c. előadásának címlapján is, de utólag derült ki, ezt már nem vállalta fel András Lóránt. Nagyon szép a színpadkép, egyszerű s mégis monumentális (Lenkefi-Deák Réka munkája), viszont az előadás már korántsem hibátlan. Az áthallásokra is lehetőséget nyújtó dráma csak jobbik pillanataiban szólal meg, a színészi teljesítmények nem azonos minőségűek, s Iphigenia oktalan halála nem rendít meg. Minden évben jelentkeznek előadással a marosvásárhelyi és kolozsvári színművészeti akadémiák diákjai is. Érdekes vállalkozásnak indult a marosvásárhelyiek Sirálya Andreea Vulpe rendezésében. A fiatal bukaresti rendezőnőt elmondása szerint nem a művészet kérdései, s nem is a generációs problémák izgatták, szerinte a Sirály az emberi vegetálásról szól, lásd Mását, aki állandóan az elmúlásról beszél vagy Szorint, akinek nem voltak és nem is lesznek tervei az életre nézve. Fiatalok ját- szanák ezeket a jobb sorsra már nem érdemes sorsokat, sikertelenül. Vannak az e- lőadásnak gyönyörű pillanatai, izgalmas a zene (kortárs amerikai mű), de mégsem lesz belőle nézőre ható, egységes előadás. Ha már a zenénél tartunk, a fesztivál e
