Irodalmi Szemle, 2003

2003/9 - SZÍNHÁZI ÉLET - J uhász Dósa János: S mit hoz a jövő?

S mit hoz a jövő?

tességgel képes alkalmazni, a bonyolult és a szinte már a naivitásig egyszerű motívumok olyan dekoratív egységét képes kimunkálni, hogy az a kisiskolás gyerektől a rafinált ízlésű értelmiségiig mindenkit lenyűgözhet” - írja tanulmányában Bíró Béla A csoda c. előadás kapcsán, amely Tamási Áron Énekes madarából készült. Bocsárdi a hamiskás népi hagyományok helyett annak kontrasztját adja, s egy amerikai nő szemszögéből játszatja le a cselekményt. De ez a nő lehetne akár budapesti is, de akár egy közszolgálati televízión felnőtt vidéki ember is. Helyesírási hibáktól hemzsegő faliképen adják a tudtunkra a szereplők a darab címét és egyéb szükséges adatait, egy szép nagy fekete faliképen. Fekete minden, feketék a falak. Egy emeletes alkalmatosság, egy híd az egyetlen a díszlet, amit nem túl sűrűn használnak a szereplők. (Bartha József munkája) Ez a híd szolgál később kútként is, a lámpa diófaként. Ezen közegben él a két vénlány és a két agglegény, valamint Magdó és Móka. Ez a felszínesen idilli világ lesz később a horrortanya helyszíne, ahol ezek a magjukat el nem vesztett agglegények és vénlányok legyilkolnák az ifjúságot, a szerelmet. Végül is csoda történik, hisz elmozdul a fal, felemelkedik a diófa, leszakad az ágy, s némi pezsgőfürdő közepette megtörténik az eljegyzés is. Tamási is boldog lehet, fehérre festik a falakat, s bejön a nagy fehér falikép is, s egy I lőve you Transylvania felirattal az amerikai nő is. Igen, így látjuk mi a hagyományainkat, ahogy ők, az Operencia túlsó feléről minket. Bocsárdinál is működnek a színészi erők, Váta Loránd, Pálffy Tibor, a Kútvölgyi Erzsébetre ha- jazó D. Albu Annamária és Móka szerepében Nagy Alfréd, akit kint a büfében észre sem vesz az ember. A színpad viszont róla szól. Négy előadásban találkozunk román rendezővel, kettőben igen erőteljes tálalásban. Marivaux nem tartozik a Magyarországon népszerű francia szerzők közé, az utóbbi évtizedben egyáltalán nem játszották, s a marosvásárhelyiek előadása nem is hagyott bennem kételyt e- felől, hogy egy jó ideig nem is fogok vele bíbelődni. A Két nő közt egy igen unalmas darab, ahol nincs cselekmény, előre tudunk mindent. Alexandru Colpacci egy félbehagyott sakktáblán játszatja az előadást, bár az előadást nézve sakklépésekkel nem igen találkozunk, egy férfi vergődik két nő körül néhány szolga társaságában. Harminc perc felvezetés után két óra méla unalom. Mihai Maniutiu neves bukaresti rendező vitte színre Marlowe Doktor Faustus tragikus históriáját Kolozsvárott. Maniutiu egy elmegyógyintézethez roppant hasonlító zárt és egyre szűkülő fehér térben játszatja a darabot, ahol a szereplők mindannyian tolókocsiban ülnek, s le vannak takarva fehér lepellel. Hátul van a Pokol kapuja, innen közlekedik Lucifer, valamint Mephistophilis és Belzebub. Faustus, akit két színész személyesít meg, a színpad előterében köt szövetséget Luciferrel, s követi majd őt huszonnégy év u- tán a Pokolba. Maniutiu előadásában eltűnnek a jó szellemek, csak a Gonosz jelenik meg, megelevenednek Faustus legnagyobb kalandjai, s megelevenedik a hét főbűn is. Ritkán látni hasonló szuggesztív színészi játékot, mint ahogy Bogdán Zsolt éli Faustus huszonnégy évét. Rajta kívül Hatházi András természetessége megkapó Luciferként. Valahol mégis hiányérzetet hagy az előadás. (A kolozsvá