Irodalmi Szemle, 2003
2003/9 - NEGYVENÖT ÉVES AZ IRODALMI SZEMLE - Duba Gyula: Az emlékezés öröme és kockázata
így látják az IRODALMI SZEMLE 45 évét Ferenc és mások - jönnek, szinte szerkesztőiskola! Az irányzatos keménységben és eszmei bizonytalanságban amolyan időzített bomba, nem tudni, mikor robbanhat valamelyik közlése! Egyértelműen csak a kiadója áll mögötte. Persze így túl szikár a helyzetkép, a bizonytalanságra és kockázatokra kihegyezett, mert közben életerős közösségi munka és szolidáris figyelem veszi körül. Igényekkel és követelményekkel, célokkal és elvárásokkal szembesül. A Csemadok önszervező munkája és a nemzetiség megújuló valóságképe, valamint az egyetemes magyar egymásra figyelés növekvő vonzereje kíséri munkáját. Ebben a közegben foglalkozunk a kulturális bilingvizmusnak és kettős kötődésnek, a nemzeti együttélés eszmei és szociológiai szempontjainak és a kisebbségi tudományosságnak a kérdéseivel, a szlovák-magyar közös történelemmel, de mindenekelőtt a szlovákiai magyarság helyzetének feltárásával, történelmével és sorskérdéseivel, a közép-európai élettér fogalomkörével. Olyan kérdések ezek, amelyek a kor hazai ideológiai egyensúlyrendszerében váratlan, a hatalom kedélyét borzoló, kihívó jelleget ölthetnek. Voltak ilyen eseteink. Márai Sándor 70. születésnapját Rákos Péter pompás esz- széjével ünnepeltük. Márai, akkor a Szabad Európa munkatársa, Rákos Péter a Kafka- konferencia okán félreállított! A komoly felsőbb rosszallást Bábi Tibor tolmácsolta, de valahogy nem lett ügy belőle. A Sarló-emlékszámunk megjelenése drámaibb helyzetet teremtett 1978-ban. A Sarló jellegéről és jelentőségéről más volt a pártközpont véleménye, mint amit mi tükröztünk. Lőrincz Gyula tudta, hogy megjelenik az ünnepi szám, a kérdés tisztázása valószínűleg közte és Pezlár között történt, de közben magam is erősen éreztem a hidegséget, ami az ügyből áradt. Sosem volt nyugalmas munka a Szemlében, gyakran gondok felhői borították a szerkesztőség egét. Másrészt viszont sajátos intézmény lehetett a szlovák-magyar kapcsolatartásban és párbeszédben, s az egyetemes magyar nemzettudat alapozásából is kivette részét. Szinte minden magyar író látogatása a Szemlében kezdődött, sok szám és közlés tükrözi élő kapcsolatainkat. Akkor vált tragikussá a helyzet, amikor Tóth László egyik versének a közlésére, egy elfogadhatatlannak minősülő kifejezés okán (máskor már részletesen megírtam a történetet), a lapot húszezer korona büntetésre ítélték, amihez a főszerkesztő fizetéslevonása járult. Az ok persze alkalmi lehetett! Hátterében az akkori pártellentétek, az államvezetések gazdasági és reformelképzelései, konzervatív és újító ideológia ellentmondásai állhattak. Akkor kezdtek érezhetően egymástól távolodó pályákra térni a nemzeti nagypolitikák sínjei. Az iskolaügy felvetette az alternatív oktatás lehetőségét, iskolákat vontak össze szlovák igazgatás alatt és a Leningrádi utcában az Orbis előtt hosszú sorok álltak a magyarországi lapokért. 4 Amikor egy visszafojtott és aránylag zárt közösségi gondolkodás bővülni kezd és a világra tágul, egyszerre felemeli fejét és emelkedni kezd, igen... ez csodálatos jelenség! Ady metaforája jól jellemzi: az értől az óceánig! Az egyén fejlődése egyszerűbb, képességei és adottságai eredménye, munkája gyümölcse, becsvágya koronája. Az egyéni teljesítmény is elbűvölő, de a közösség szellemi felemelkedése, érése más, sejtelmesebb! Ahogy jótékony záporok után, netán felhőszakadások idején a tó vize emelkedik! Alig vehető észre, mert nem látványos, nehezen tetten érhető, külsőre az e
