Irodalmi Szemle, 2003
2003/9 - NEGYVENÖT ÉVES AZ IRODALMI SZEMLE - Duba Gyula: Az emlékezés öröme és kockázata
így látják az IRODALMI SZEMLE 45 évét tucatnyi kamaszévet követően, szinte egy évtized alatt felnőtt. Az Irodalmi Szemle (1968) megléte óta már változó színvonalú és fejlődő irányzatú alkotófolyamat. Egyre hitelesebb irodalom! Látóhatárja tágul, értelmiségi színvonala gazdagodik, gondolatisága elmélyül. A hatvanas évek felvetik az esztétikai érték és világirodalmi tájékozódás igényét. De ugyanakkor a létproblémák újbóli szemrevételezésének és a nemzeti identitás megfogalmazásának a szükségét is. A demokratizálódás folyamatában a népiség új méreteket ölt. Szőke József Bibliográfiájából olvasom ki a magam tájékozódási köreit recenzióimban: Zaligin, Bondarev, Hemingway, Salinger, Keruac, Moldova, Páral, Kuznyecov, Voiculescu, Greková. Augusztus 21-e ekkor húzott választóvonalat térben és időben. Sejtettük, hogy azután a dolgok másképp történnek majd, de senki nem tudhatta, hogyan, miként mennek tovább! Szeptember 1-jén átvettem a Szemle főszerkesztését. Dobos László nemsokára a Csemadok elnöke, majd tárca nélküli miniszter, Szabó Rezső a Szlovák Nemzeti Tanács alelnöke lett, Tolvaj Bertalan irányításával pedig nemzetiségi titkárság alakult. A párt első titkára Alexander Dubček. Az irodalom pedig, kissé önlevében főve, jóhiszeműen dolgozik tovább, a saját belső erői késztetésére alkotva, vágyainak és reményeinek utakat keresve, ösztöneire hallgatva, hittel teli, bár bizonytalankodva! 3 Minden elbizonytalanodásával együtt átmeneti idő. Nincs cenzúra, minden a- nyagért a főszerkesztő felel. Kaszárnyákba, erdei táborokba húzódtak a páncélosok, de láthatatlanul is jelen vannak. A háttérben politikai élethalálharc dúl, a közélet zaklatottan, ösztönösen s alig kiszámíthatóan működik, tudathasadásos várakozás az élet. A születő s egyre tartalmasabb szellemi szabadság tehetetlenségi erejénél fogva él tovább, működik még, ám hajtóerői mintha lanyhulnának, a demokrácia gyakorlata hasonlóképpen. Főszerkesztőket váltanak le, lapokat szüntetnek meg. Működni kezdenek azok az erők és irányzatok, amelyek majd a „konszolidációt” végrehajtják. Ebben a képlékeny és átláthatatlan helyzetben a Népszabadság cikkírója, elvi következetességből vagy túlbuzgóságból?, erősen megbírálta a Szemlét. Janics Kálmán és Szalatnai Rezső egy-egy írása okán nacionalizmust és revizionizmust emlegetett. Mindkét vád súlyos, a- kár megsemmisítő lehet! A Szlovák írószövetség a lapgazdánk, de már a Magyar írószövetségben is figyelemmel kísérnek. A magyar pártlap bírálata tehát vészesen komoly, bár a porond irodalmi. Dobozi Imre, a Magyar írószövetség főtitkára és Molnár Géz, a külügyi osztály vezetője jönnek Pozsonyba (Budmericén van a tárgyalás), hogy a Szemle számára kedvezően elrendezzék az ügyet. A Szlovák írószövetségből Andrej Plávka elnök és Vladimír Mináč vannak jelen, aztán a párt kultúrosztályának vezetője, s még Dobos László miniszter. De a háttérben jelen van Ľudovít Pezlár is, az új ideológiai titkár, a Központi Bizottság második embere. A Szemle dolga fontos nemzetközi üggyé vált, igazából talán nem is a vétség súlya okán, hanem mert lehetőséget adott az ideológiai vezetés új kapcsolatfelvételére. A tárgyaláson nem sok szó esett. Plávka elmondta, hogy olyan ügy ez, amelyet meg kell oldani és jó lenne kedvezően elintézni. Mindenki a főszerkesztőre nézett, várakozóan, némileg bátorítón, kíváncsian. Dobozi Imre ült szemben velem, biztatóan rám hunyorított; rajtad a sor! De nem tudtam, miben.