Irodalmi Szemle, 2003
2003/9 - NEGYVENÖT ÉVES AZ IRODALMI SZEMLE - Így látják az Irodalmi Szemle 45 évét - Dobos László: Fergeteges történelem
így látják az IRODALMI SZEMLE 45 évét a glóriát - új gödör. Nincs pénz. Ezzel háromszögűre görbült a kör. Ezután a pénzügyi elvtársakat jártuk körbe, nincs rá „költségvetés”. Nincs költségvetés, új refrén. Az írószövetség s annak kiadója ezt már nem vállalta. Megállt a szekér. S minden kezdődött elölről. Három-, négy-, ötéves megalázó körhinta. Ezt a reménytelen körberohangálást a Csemadok akkori elnöke, Lőrincz Gyula és dr. Szabó Rezső, főtitkár oldották meg. A Csemadok 1958-as költségvetéséből elkülönítették az Irodalmi Szemle negyedéves lapként való megjelenéséhez a szükséges pénzt. Közel évtizedes késéssel a háború után így teremtődött meg az első irodalmi fórum, ez lett a szlovákiai magyar írásbeliség első tulajdona. Az írószövetség magyar csoportja (tagozata) megbízásából alapító főszerkesztővé neveztek ki. Az első szám megjelenése ünnep volt. A maiak megmosolyogják e történetsort... A birodalom diktatúrájával, a pártállam ideológiájával, a brutális szlovák nacionalizmussal viaskodtunk. Ez volt az első nagy irodalmi mérkőzésünk létünkért, nyelvünkért- korjellemző história. Egy folyóirat tükréből, szőröstül-bőröstül le lehet olvasni az idő akkori járását. De akárhonnan is nézem, kitörés volt az Irodalmi Szemle megjelenése. Kitörés a ködből, a semmiből; eszmélés, önmagunk számbavétele, felzárkózás, kibontakozás, sorakozó. Egymás mellett öreg és fiatal. Nem volt értelmiségünk, az első köztársaság megmaradt személyiségeit két kezünkön megszámolhattuk (Egri Viktor, Sas Andor, Szabó Béla, Dávid Teréz, Mayer Imre). Mindent a legelején kellett kezdenünk. Fórumot kellett teremteni, alkalmat, nyilvánosságot biztosítani, a megmérettetés lehetőségét... Ugyanakkor adva volt az elmondás, kibeszélés kényszere, az Irodalmi Szemle indulásakor, mintha azt mondta volna valaki „Mindenki a fedélzetre”. Fábry Zoltánt kértem fel főmunkatársnak. 1958 szeptemberében látott napvilágot az első szám. Már az első szám jelezte, hogy szellemi erő van jelen, akarat, képesség, tehetség. Már az első számban kitűnik önmeghatározásunk ereje és képessége. És nyilvánvalóvá vált az is, hogy saját utat kívánunk járni. Az első szám tartalomjegyzéke már jelezte a lap tematikai tájolását; az eredeti irodalom, országjárás, kritika, színház, nyelvművelés, irodalom, műfordítás. Mi, fiatalok voltunk a reményteljes irodalmi termőföld, s Fábry Zoltán felettünk az égbolt. Szerencsés találkozás. Sajnos az örömből hamar üröm lett. Dénes Ferenc, az Új Szó akkori főszerkesztője, feljelentett a pártközpontban; pártellenességgel, revizio- nizmussal és nacionalizmussal vádolt. A bűn Fábry Zoltán előszava volt: „Ideje már bizony” - felpanaszlás és biblikus öröm. Nagy dolgokról van szó, nagy elkésettségről: negyven év mulasztását kell pótolni, behozni, megszüntetni. Kis dolog: egy folyóirat, melynek léte vagy nemléte negyven év nehézségeit tükrözi. Magának a lapnak az ügye is évekig vajúdott: a nehézségek, az akadályok eleve elrendelt kényszerűségek még ma is. Egy folyóiratról van szó, mely itt valójában sohasem volt. Irodalom, az irodalom folyóirata nélkül: a legteljesebb lehetetlenség. Most először ölt valóságot a lehetőség és elindult valami, és máris felzenél az Ady-strófa asszociációs köszöntője és - rezignációja. Hány indulást éltem meg eddig? Mennyi volt és milyen volt? Indultak, indultunk és megrekedtünk. Mennyi indulás, mennyi letörés! Végig egy lap sem bírta, 5-6 év
