Irodalmi Szemle, 2003
2003/9 - NEGYVENÖT ÉVES AZ IRODALMI SZEMLE - Így látják az Irodalmi Szemle 45 évét - Dobos László: Fergeteges történelem
így látják az IRODALMI SZEMLE 45 évét a szlovákok ezeréves elnyomóivá alacsonyította. A „magyar királyok nem a mi királyaink... Amit kivívtunk, azt mind a magyarok ellenében értük el”. Ezekből a tételekből nemzetpolitikai ideológia lett, amikor hallgattuk e tételek fáradhatatlan ismétléseit legyőzöttként néztük a földet. Akármit is mondtunk, legyintettek és megmosolyogtak. 1954-ben a Szlovák írószövetség mellett (később részeként) megalakítottuk a Magyar íróközösséget. Ettől kezdődően egy gondolattal éltünk; fórumra, lapra, nyilvánosságra van szükségünk, anélkül befogadottak, másodrendüek vagyunk. Az első titkára lettem ennek a szüleménynek. Megjelenésünk az 50-es évek elején és betoppaná- sunk az irodalom nagyszobájába nem volt mentes a birodalmi ideológia, a Csehszlovák Kommunista Párt osztályharcos propagandájától. Magyarságunk meghurcolása után jobb jövőt vártunk, a bennünk tüzelő ösztönös plebejusi düh, az igazságtevés éhsége egy időre fertőzött - a jobb és más jövő ígéreteivel. Ez verte induló költészetünk, publicisztikánk arcára a személyi kultusz és a sematizmus szeplőit. Fábry Zoltán határozott kiállása „kevesebb verset, több költészetet” józanító erőként hatott... Ma már kínosan megmosolyogtató, hogy az osztályharcot - önvédelmi gyávaságból a kispolgá- riassággal azonosítottuk és színeztük ellenféllé. A hatalmi és az osztályharc őrülete viharos égbolt volt felettünk. Az 50-es évek cionista pere - Slánsky és társai tragédiája, amelynek szele a megmaradt szlovákiai magyar zsidókat is megperzselte. Nem sokkal ezután a „szlovák bur- zsoá nacionalisták” Moszkvában kiagyalt pere (Husák és társai), sajnos ez már beleszántott a szlovákiai magyar létünkbe is. Új fogalom, amellyel már lehetett pecsételni és pecsételtek is, megjelentek a „szlovákiai magyar burzsoá nacionalisták”. Ez már fékezett, belemart igazságot kereső érzéseinkbe. Ezután a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. és XXI. kongresszusa a - nagy leleplezések. Kételyek és megrendülések, illúzióvesztések. Hol az igazság? Mi az igazság? Az 1956-os magyar forradalom külön nagy fejezete életünknek. Izgalommal követtük minden óráját. Tucatnyi cseh író érkezett Pozsonyba, hogy követhessék a magyar- országi események alakulását. Az írószövetség épületében szállásoltak el. Izzadt arcoknak, remegő tekinteteknek fordítottuk szünet nélkül a Kossuth rádió adását. Mindez nagy léptékben elmondott „adalékok, események”, amelyek elfedték, leterhelték szlovákiai magyarságunk megélt drámáit. Milyen magatartás alakult, alakulhatott ki sorstörténelmünk embertpróbáló eseményeiből? Aki ma lapot akar indítani - lapkiadási engedély és bejegyzés -, napok kérdése, ha van pénz. Az Irodalmi Szemle szülése több mint négy évig tartott. Előbb az írószövetség nagyságait kellett meggyőznünk, s körkörösen bizonyítani irodalomra való é- rettségünket, és szülőföld-haza-honosságunkat, majd az ideológiai hatalom, a pártközpont korifeusaihoz férkőzni. Egy ilyen audenciára eljött velem Ladislav Mnaöko, aki az írószövetség és az internacionalizmus nevében egyértelműen pártfogolta kérésünket. „Megbeszélem az elvtársakkal”, engedett utunkra a párt főideológusa. Ezután megszámlálhatatlan beadvány, pályázat, tervezet, amelyekben bizonyítottuk irodalmi, hazafias, és internacionalista elkötelezettségünket. És amikor már fejünk fölé képzeltük
