Irodalmi Szemle, 2003

2003/8 - FILOSZNAPLÓ - Zalabai Zsigmond: Tátra-nyomok a magyar költészetben

FILOSZNAPLÓ

gazságtalanabb, mert önrendelkezési szavazást sem engedélyező békediktátumát, a magyar nemzetet darabjaira szaggató trianoni döntést?

Akár így, akár úgy: számomra ez a „mi” a különben egyszerű, egyértelmű jelentést kifejező költemény legrejtélyesebb szava. Kifejtetlenül áll a szövegtestben: ki-ki azt asszociál hozzá, amit történelmi ismeretanyaga, tudáskerete fölkínál. Egy azonban biztos: bár Babitsot - mint láttuk - még 1938-as karácsonyi esszéjében is kínozta a trianoni lelki kínzókamra, fájdalmát nem a ,Mindent vissza! ” kiáltásban, hanem az individuum vitaiizmusában oldotta fel: ,£)e mindegy! Élek és futok.VNév, ember, birtok, balgaság! ” - s miután ehhez a gondolatmenethez jutott el, nem is érti a kései olvasó, miért vélték úgy a Babits-összes gondozói, hogy a vers „sérti a szomszéd népek érzékenységét”, s miért ítélték a pártállami évtizedekben a költeményt arra a sorsra - mit sem törődve a mi érzékenységünkkel hogy még a címét is belepje a feledés pora.