Irodalmi Szemle, 2003
2003/8 - JUHÁSZ FERENC KÖSZÖNTÉSE - Németh Zoltán: Szlovákiai magyar irodalom: létezik-e vagy sem? (előadás)
Németh Zoltán különülő jegyeket találva benne szigorúan a szövegek alapján osztályozzuk és határoljuk körül a szlovákiai magyar irodalmat. Ez a felfogás általában a strukturalista elméletek sajátja, cseppet sem véletlen tehát, sőt teljesen logikusnak tűnik, hogy a strukturalista elméletet használó Zalabai Zsigmond vagy Koncsol László o- lyan, eltérő szövegtényeket és szöveghelyeket próbáltak kimutatni a szlovákiai magyar irodalom szövegeiből, amelyeknél fogva egzakt módon meg lehetne határozni a szlovákiai magyar irodalom mibenlétét. Korunkban viszont az igazság nem a szövegnél van, és bizony könnyűszerrel cáfolható az az elmélet, amely szerint egy szövegből a szerzői név és annak életrajzi vonzatai alapján ki lehetne mutatni, hogy szlovákiai magyar. Nem hiszem, hogy egy Tóth László-féle képversből vagy egy Csehy-féle Catulllus-átköltésből szigorúan a szövegre koncentrálva ki lehetne mutatni, hogy szlovákiai magyar szerző műve. 2. Felfogható szlovákiai magyar irodalom a szerző értelmében, azaz a szöveget író individuum identitásának függvényében. Greenblatti értelemben a személyiség megformálása kulturális gyakorlatok által ellenőrzött, s a szerző és az olvasó szocializációjának tere és ideje döntő módon szól bele az olvasásba és a recepcióba. Vagyis nemcsak a szöveg esztétikája, hanem a kulturális tér elkülön- böződései válnak fontossá ebben a rendszerben. Igen ám, de ehhez pozitivista laboratóriumi munkának is alá kell vetnünk nemcsak a szöveget, hanem a szerzői nevet is. Kizárólag erre építve, a greenblatti belátások mellőzésével viszont egysíkú, pozitivista adatgyűjteménnyé válik a szlovákiai magyar irodalom bármely története, hiszen nem néz szembe a kulturális térrel, és nem tudja élővé, jelenné tenni, kibányászni az adathalmok alól a szöveget. Ezért bármennyire is hasznos lehet mondjuk legújabban Szeberényi Zoltán szlovákiai magyar irodalomtörténete, sem az érték viszonylataiban, sem a jelenné tett megértés szempontjából nem igazít el. (Sehol sem lehet annyi harmadrangú íróról annyi eszmefuttatást olvasni, mint ebben a könyvben. És ez szintén logikusan, magának a könyvnek a módszeréből következik.) Vagyis ide tartoznak mindazon felfogások, amelyek a szerzői identitás elsőbbségét állítják. 3. Az olvasó kompetenciájának felerősödése a befogadás aktusaiban viszont azt a felfogást erősíti, amely szerint a szlovákiai magyar attitűd csak a szöveg e- gyetlen komponense, amelynek esetleg nem is kellene szerepet játszania a befogadásban. A recepcióesztétika és a dekonstrukció az olvasói szerepvállalásra helyezi a hangsúlyt. Innét nézve lehet ugyan szlovákiai magyar irodalomról be-szélni, de lehet a szlovákiai magyar irodalomról anélkül is beszélni, hogy szlovákiai magyar irodalomról beszélnénk, és lehet e fogalom kiiktatásával is érvényesen megszólalnunk. A posztstrukturalista nyelv használata a szlovákiai magyar irodalom viszonylatában e fogalmat inkább lehetőségként, és nem célként, szent tehénként vagy az értelmezői ábránd és vágy tárgyaként szemléli. Zárójel: (De azt hiszem, felesleges folytatni a felosztásokat. Inkább kérdéseket le
