Irodalmi Szemle, 2003
2003/8 - JUHÁSZ FERENC KÖSZÖNTÉSE - Németh István: Még mindig, Jégmezők, Űrszonáta, Holdfényszonáta, Napfogyatkozás (versek)
Németh István versei Holdfényszonáta Vergődöm, mint hal a parton. Mint a cethal. A többi már a zsákban. Parázs izzik a kövek közt, roppan a gally, szitál a holdvilág. Szitál a holdvilág, hallgatnak, némák a lármafák. A szél, a szél belekap a hajamba, arcomba csap a szilánk, a szikraszilánk. Arcomba csap a szikraszilánk, a folyó medre kiég, megakad, torkomat fölsebzik a szavak, kimarják, sebesre sebzik a savak. Napfogyatkozás Címtelen, befejezetlen versek tánckara lejt az utcasarkon, bokáznak a bohócokkal, söprik a járdát. Kutyák, szöszmötölő sünik jártak itt, a zergék megszöktek a sziklafalak meredélyei közül: Napfogyatkozás.
/
