Irodalmi Szemle, 2003
2003/7 - A POSONIUM IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI DÍJ - Tőzsér Árpád: Az alkotó ember bölcs relativizmusa
A Posonium Irodalmi és Művészeti Díj kalma. A kuratórium tagjai egyhangúlag ítélték Dobos Lászlónak az életműdíjat, írói és irodalomszervezői tevékenységéért. Gratulálunk a kitüntetéshez! Küzdelmeidhez, további munkádhoz pedig erőt, egészséget és az alkotómunka örömét kívánjuk. Az író számára azt a megszívlelendő tanulságot, hogy legyen (ismét) ideje vallatni önmagát, korát, életét. Már csak azért is, hisz semmit sem kell visszafelé nyomozni, életünk, történeteink mintha ott kezdődnének és ott folytatódnának, ahol tegnap abbamaradtak. Fonod Zoltán (Megjegyzés: Dobos László az erkölcsi elismerést köszönettel fogadta, az anyagi jutalmat a kuratórium rendelkezésére bocsátotta.) Az alkotó ember bölcs relativizmusa Mayer Judit életműdíjához Azt mondják, a műfordítóból minden befejezett munkájával meghal egy darab, hogy az idegen, a lefordított műben támadjon új életre. Ha ez igaz, akkor Mayer Judit, a szlovákiai magyar műfordítás-irodalom nesztora valószínűleg a Ca- pek-fordításaiban él a legteljesebben: a kitűnő transzlátor mintegy negyven műfordításkötetének jelentős része Capek-mű. S ha a mai, ünnepi alkalomból ennél tovább akarunk menni, és megkérdezzük magunktól, hogy vajon mi magyarázza a műfordítónak ezt a vonzódást a cseh alkotóhoz, mi bennük az a közös, ami a műfordító-alkotó irányú közlekedést lehetővé teszi, azt kell mondanunk, hogy bizonyos életbölcsesség. Mi, akik lassan már fél évszázada ismerjük és szeretjük Mayer Juditot, tudjuk, hogy az ő életfilozófiája is hasonló Capekéhoz. „Minden munkámban - írja a cseh író - ugyanazt a két, félig ismeretelméleti, félig erkölcsi témát ismétlem. Az egyik negatív; Pilátus kérdése ez: Mi az igazság? A másik pozitív: mindenkinek igaza van. ” Az alkotó embernek ez a bölcs relativizmusa szükségeltetett Mayer Judit életének másik nagy tevékenységi köréhez, a szerkesztői munkához is. A szerkesztő éppen úgy épül bele idegen alkotásokba, egyszerre tagadva (mert nyesegetve, csinosítgatva) és igenelve azokat, mint a műfordító, a különbség talán csak annyi, hogy ez a munka még kevésbé kimutatható, mint az előbbi, s hogy míg amott Mayer Judit esetében is tudtunk legalább egy irányszámot (ti. a fordításainak a hozzávetőleges számát) említeni, azt valószínűleg maga Mayer Judit sem tudná megmondani, hogy a különböző könyvkiadókban eltöltött harminc év alatt hány kéziratot, hány művet szerkesztett meg. De azt minden bizonnyal elmondhatjuk, hogy az egykori Madách Könyvkiadóban Mayer Judit szinte afféle műfordító-iskolát működtetett, s ha ma a szlovákiai magyar könyvkiadók gyakorlatában még létezik olyan-amilyen szerkesztői kultúra, az neki és egykori tanítványainak köszönhető.
