Irodalmi Szemle, 2003
2003/7 - A POSONIUM IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI DÍJ - Duba Gyula: Meg is kell élni az életünket...
A Posonium Irodalmi és Művészeti Díj S ne hagyjuk ki a perceken belül Posonium-életmüdíjas Mayer Judit gazdag, széles körű tevékenységének harmadik területét, a nyelvművelést sem: O kezdettől fogva magasan képzett letéteményese a magyar nyelvnek, nemcsak használja, de műveli is azt. Emlékezetesek maradnak számunkra a rádióban rendszeresen elhangzó nyelvművelő műsorai, s valószínűleg sokan lapozgatják azt a kötetét is, amelybe az ilyen jellegű írásait összefogta. Bölcs ember, kitűnő műfordító és szerkesztő, nagy irodalmi műveltségű stiliszta és nyelvművelő, s nem utolsósorban szülővárosa, Pozsony „rejtelmeinek” avatott ismerője, két lábon járó bedekkere kapja hát az idei három Posonium-élet- műdíj közül az egyiket. A díj súlyát, tekintélyét növelve, és mindnyájunk örömére. Gratulálunk, Judit! Tőzsér Árpád Meg is kell élni az életünket... Dénes György jelentős költői és szerkesztői tevékenységéről Életműveket nem csak alkotni, meg is kell élni! Amikor egy életművet értékelünk és jutalmazunk, nem csupán a művet, hanem az alkotómunkában eltelt é- veit is elismeréssel illetjük. A mű az ember életével egység és érték! Dénes György esetében is így igaz! Nem ő talált az irodalomra, hanem az irodalomteremtés szüksége és kényszere kereste meg. Az első irodalmi pályázaton tűnt fel és egy év múlva már a rádió magyar irodalmi adását vezette. Tegyük hozzá, ezt tette egész életében, szinte mindmáig, ami magában is életmű. A semmi talajáról induló irodalom egyik első képviselője! Sorsa is hasonlóan alakult, egybefonódtak, emberi sors és kisebbségi írásbeliség. Irodalom és költő együtt tájékozódott, összefonódva tévedett és fejlődött mindkettő. Irodalmunk kezdeti tévedéseit Dénes is elkövette, miközben számos erényét birtokolja. Költőként érzelmi beállítottságú és hagyományhű, elmúlt valóság neveltje s részben elkötelezettje, ám lírája intellektuális érvényű és nyelvezete formaművészetként jelenik meg. A Madách Kiadónál tavaly megjelent Hattyúk éji dala című, válogatott kötete klasszikus értelemben vett nyelvi tökélyt és formabiztonságot bizonyít. Alaki értelemben tehát lírája hagyományosnak mondható, de érzései és belső tartalmai, témái és hangulatai korszerűek; az idő múlása miatt érzett bánat, az üregedés és az út végének rezignált látomásai. Számos gyerekverset is írt, mily furcsa s talán éppen ezért hiteles kettőssége kezdetnek és végnek, egyszerűeket, játékosakat, tökéleteseket, gyereknemzedékeket nevelt általuk. íróportréi és emlékező írásai az alkotás esélyeit és az írósors alakulásának törvényeit kutatják. A mű hátterében felidézik - az embert! Dénes ösztönös, ön- művelő intellektusa mögött természetes jóérzéket, rengeteg olvasást és nagy könyv
