Irodalmi Szemle, 2003
2003/6 - SZEMLE - Koncsol László: A 80 éves Dénes György köszöntése, Juhász Dósa János: Emlékképek a költészet kifürkészhetetlen útjairól
(MKKI, 2003. május 13.) Igen-igen tisztelt Dénes György, drága Gyurka! Ha jól emlékszem, Te is tagja voltál annak az innen-onnan összeverődött szlovákiai magyar író—költő csapatnak, amely 1953-ban a révkomáromi közönségnek személyesen is bemutatkozott. A Duna-parti klubház színpadán Bábi alakja rajzolódik ki markánsan, s a kis társaság minden tagjára árnyékot vetít, mert ő a hadsereg egyenruhájában jött közénk, és azt a versét olvasta föl, amelyben lőtéri sikerét kürtölte fenyegetően világgá. Ha Te is ott voltál, akkor könnyű átlátnunk, hogy pontosan ötven esztendeje ismerlek. Ha nem voltál jelen a bemutatkozáson, akkor csak 49 éve, mert 1954-től a pozsonyi egyetem hallgatójaként rendszeresen láttalak élőben, egész közelről. Tőzsérhez, Zs. Nagyhoz és a szobrásznövendék Nagy Jánoshoz csapódva egy-egy esten, amikor az írószövetség klubja a magyar szekció rendelkezésére állt, alászálltam a pince félsötét rejtelmeibe, s néma tisztelettel néztelek és hallgattalak benneteket. Ti már komoly felnőtt férfiak voltatok, Egrivel, Szabó Bélával, Tóth Tiborral, Gyurcsóval apáim lehettetek volna. Nősek, családosok, szerkesztők, műfordítók, Dobos főiskolai tanár — Te pedig a rádió magyar osztályának szerkesztője. Egy évvel Sztálin és Gottwald halála után, a Rákosi-korszak első válsága idején, két évvel 1956 októbere és négy évvel az Irodalmi Szemle megalapítása és a Nyolcak antológiájának megjelenése előtt, irodalmunk bronzkorszakában — a hőskorban, amelyre minden megmosolyogtató bugyu- tasága ellenére csak könnyes szemű hálával emlékezhetünk, mert volt, amilyen volt, de ha nem lett volna, ma nem volnánk itt együtt, ünnepelt és ünneplői, mert valahol máshol volnánk, és mással foglalatoskodnánk. Lehet, hogy szövegekkel, de ez nem is biztos. Csak az látszik cáfolhatatlannak, hogy nem itt, Pozsonyban, és nem Szlovákiában élnénk. Valahol máshol, valószínűleg Magyarország területén, mert írói hajlamainkkal bennünket is átpasszíroztak volna az államhatáron. Mindig vitatkoztatok. Nem emlékszem tételesen, mi mindenről folyt köztetek a szó, nyilván a műnemekről és műfajokról, versről, szépprózáról, riportról, kritikáról, ami nincs, vagy ha van, fabatkát sem ér, a szocialista realizmusról, a negatív és a pozitív hősről, a tartalom és a forma viszonyáról, hogy mit is kezdjünk a sztálini—zsdanovi „szocialista tartalom nemzeti formában” axiómával, amely szerintük a szocialista realizmus alapképlete lett SZEMLE A 80 éves Dénes György köszöntése
