Irodalmi Szemle, 2003

2003/5 - VENDÉGKRITIKA - Görömbei András: Hollóidő

KÖNYVRŐL KÖNYVRE

életességét, nem elméleti jellegét! Az interjú frissen, már-már ösztönösen születő szöveg, mégha megszerkesztették is, nem elméletet közvetít, hanem lelkiállapotot. Teória helyett lelkületet kínál, nem konstruált valóságkép, hanem mélyen átérzett élőbeszéd! A másik gondolat arról szól, hogyan és kiket idéz a szerző! Fábry Zoltánt gyakran, ám másokat is, néhányszor jómagamat. Olyanokat, akik szűkebb hazai és tágabb közép-európai valóságunkban hasonló témákkal-gondolatokkal foglalkoznak. Természetesen és magától értetődően idézi őket, néha példának — mint Fábry esetében —, máskor szellemi társaknak fogadva el! Sosem csak mondandói apropói számára, mindig egy kicsit a közös sors munkásai is. Azért tartom ezt fontosnak, mert az utóbbi években, különösen az irodalomelméletek területén, számos idegen nagyság, szellemi kiválóság neve él az idézetekben s alig a hazaiaké. Mintha csak az lenne mérvadó, amit a világ kínál, s nem érdekes, amit a pátria mond. Mintha a gondolkodás valahol máshol zajlana, mintha a régió nem lenne képes eltöprengeni önmaga felett. Pedig, amint azt Kiss József munkái is sugallják, a megbízható önismeret elsődleges forrása a közösség, amely önmagát szemléli, hogy tisztábban lássa sorsát, és azok a szellemi munkásai, akik nem csak látják és vizsgálják, hanem személyesen is átélik a szlovákiai magyarság nehéz történelmét! (NAP Kiadó 2002.)

VENDÉGKRITIKA

Hollóidő

Szilágyi István regénye

Figyelemre méltó előzmények után Szilágyi István, 1975-ben, a Kő hull apadó kútba című regényével foglalja el helyét újabb irodalmunk élvonalában. Ez a Németh László-i lélektani regény hagyományát megújítva továbbvivő remekmű negyedszázad alatt semmit sem veszített vonzásából, ma már irodalmunk azon klasszikus értékei közé tartozik, amelyek értékviláguk kimeríthetetlensége folytán újabb és újabb értelmezéseket kapnak, állandó párbeszédben vannak az élő irodalommal. Ez a lélekrajzot, társadalomrajzot és népi mitologikus szemléleti elemeket hibátlan szintézisbe fogó, intellektuálisan reflektáló regény úgy mutatta meg a gödörlét elviselhetetlenségét, hogy az attól való illuzórikus szabadulás útjait is elzárta.

Másfél évtizeddel később, 1990-ben Szilágyi István újabb nagyregénnyel, egyszersmind újabb regény változattal gazdagította irodalmunkat. Az Agancsbozót a parabolisztikus ábrázolásmódot társítja az aprólékos realista rajzzal, így teremt olyan művészi világot, melyben minden abszurditás lehetséges és valóságos. A hatalomnak kiszolgáltatott ember elviselhetetlen sorsának bemutatásával tiltakozik ez a modellérvényű parabolisztikus nagyregény a személyiséget megsemmisítő diktatúra ellen.

Harmadik nagyregénye, a 2001-ben publikált Hollóidő újabb meglepetés, megint szerves folytatása az életműnek, és megint modellérvényű, egészen új világú és poétikájú regényváltozat.