Irodalmi Szemle, 2003
2003/5 - VENDÉGKRITIKA - Görömbei András: Hollóidő
KÖNYVRŐL KÖNYVRE A három nagyregény szemléleti rokonsága azt tanúsítja, hogy Szilágyi István olyan nagy formátumú író, aki hatalmas kulturális hagyományt képes az újabb idők világszemléleti és művészi kihívásaival szembesíteni. Minden művében új epikai világot teremt. Ha a regények különbözőségét nézzük, akár azt is mondhatjuk, hogy mindegyik annyira más, mintha nem is egy író írta volna őket. Ha a hasonlóságot keressük, akkor a nagy formák rokonsága éppúgy szembetűnik, mint a létértelmezés jellegének párhuzama. A Hollóidő szintézisregény: természetesen foglalja magában a regényműfaj, a prózaírói beszédmód, a létértelmező és világértelmező írói szemlélet sok-sok változatát. E szintézis révén nagy formátumú, különleges egyediségű mű. Poétikai, világszemléleti és nyelvi gazdagságát és művészi megalkotottságát csak monográfiában lehetne tüzetesen bemutatni. Nem véletlen az, hogy első kritikusai — Ács Margit, Alexa Károly, Balázs Imre József, G. Kiss Valéria, Gróh Gáspár, Márkus Béla, Szirák Péter, Thomka Beáta és mások — többnyire tanulmány méretű írásokban elemezték ezt a regényt. A regénypoétika felől nézve nyilvánvaló, hogy a Hollóidő egyaránt mesterfokon hasznosítja a krónika, történelmi regény, nevelési regény, kalandregény, bűnügyi regény, családregény, mítoszregény, biblikus regény, lélektani és filozófiai esszéregény sok-sok műfaji sajátosságát. Ezek a különféle regénytípusok egymást segítve, kiegészítve, magasabb érvényre emelve alkotnak szuverén műformát. Hasonlóképpen sokrétű és szervesen gazdag a regény nyelvi-szemléleti világa. A tárgyi megfigyelések aprólékossága, a finom archaizálás, a biblikus példázatokkal élő érvelés, a reflexív elemzés, a különféle társadalmi rétegekhez tartozó emberek különféle nyelvi világának hiteles megszólaltatása, a realista szemléletmódot történelmi és mitikus távlatba állító allúziók, a realista tárgyszerűséget időnként félretoló álom és látomáselemek, mágikus jellegű események a nyelvi-szemléleti teljesség érzését keltik. A regényvilágot gazdag motívumháló szövi át, és tartja mindvégig izgalmas feszültségben. Ez a motívumháló össze is fogja a regény fölöttébb sokrétű életanyagát. Az egyes motívumok folyton gazdagodnak, újabb és újabb értelmükkel tűnnek fel, de mindig megőriznek valamit titokszerű jellegükből is. A sűrű szövésű regényvilág egésze a teljesség benyomását kelti az olvasóban. Úgy érezzük, tökéletesen, a maga evidenciáival és titkaival együtt áll előttünk a magyarság történelmének egy térben és időben meghatározott része, a XVI. század végi magyar világ a török hódoltság alatt. Ez a létszituáció igazában a magyar történelem sokszázados modellje, hiszen a magyarság Mohácstól a legutóbbi időig szenvedte a hódoltság alatti lét terheit, kisebbségi részei pedig mindmáig érzik ennek a természetellenes, mert kiszolgáltatottság által gátolt létnek a súlyát. A Hollóidő a történelmi regény Kemény Zsigmond-i hagyományait képes szintézisbe hozni a posztmodern világtapasztalat sugallataival. A Szilágyi István korábbi nagyregényeiben is szembetűnő tárgyi pontosság, aprólékos rajz a Hollóidőben tökéletes történelmi atmoszférát teremt. Elevenen él a regényben a XVI. század végének dél-erdélyi világa. A török hódoltság övezetében levő
