Irodalmi Szemle, 2003
2003/5 - JUBILÁNSOK KÖSZÖNTÉSE - Leck Gábor versei (gyermemkorom szilaj lovai, most is az utat keresem, a temető, mozzanatot öltött üzenet)
Leck Gábor gyermekkorom szilaj lovai sudarasan fák ülnek körbe maradék vágyaim új hitbe göngyölve lecsukódnak szemem alá nem értem a világot öt érzékszervem hátrál öt ujjamba temetve arcom hiányosan lefedve ívet repül a mosoly kedvem után eredve percegő ezüst erdő lángcseppjei tarkómra hullanak eltévedt tekinteteim holdkristályt kutatnak gyermekkorom szilaj lovai lobogó sörénnyel vágtatnak elunt távolok felderengő útjaira testemből kinéz árnyoldalam de csak egy pillanatra cirádás márványlapokon ott marad lábnyomom görgetem a világ levedlett TÉV — ESZME — HITEIT — új atlasz nyakába varrva csigolyáját megroppantva legyűrt
/
