Irodalmi Szemle, 2003
2003/5 - JUBILÁNSOK KÖSZÖNTÉSE - Gál Sándor: Napló, 1983 (részletek)
Gál Sándor magam regényével is előbbre jutottam; túl vagyok a 180. oldalon. Egy békésebb hónap kéne, s pontot tehetnék a végére. Hogy könyv mikor lesz belőle, azt aligha lehetne megjósolni, pedig a kiadóban azt mondták, ha őszig le tudom adni, jövőre megjelenhetne. Csakhogy ezt úgy mondták, hogy fogalmuk sincs arról, mit is írok. De mindenképpen azt és úgy írom, ahogy erről a korról még senki sem írt. Még akkor is, ha tíz évet kell várnom a megjelenésre. Mikor belefogtam, számoltam ezzel, de most azt látom, hogy még rosszabbul állok, mintsem azt képzelhettem. Április 21. csütörtök. Tátra két nap. Utána Pozsony. Semmi kellemes. A szerkesztőségben úgy érzem magamat, mintha valami kezdő taknyos lennék. Strasszer és Balázs Béla óvatossága hátborzongató. Félek, hogy a lapot rövidesen tönkreteszik, s még az a kevés olvasnivaló is, amit eddig sikerült beléóvatoskodni, az is elmarad, és a kutya se veszi meg. Balázs Béla szerint íróhoz nem méltó kéziratokat adok. [...] A Tátrában tudtam meg Illyés halálhírét. Javaslatomra a szeminárium résztvevői tisztelegtek emléke előtt, majd az általam megfogalmazott részvéttáviratot elküldtük a Magyar írószövetségnek. Módom volt eleget beszélgetni Sidó Zolival — vele utaztam Pozsonyba. Nem irigylem a helyzetét. Nagyon fáradtan érkeztem haza Pozsonyból kedd éjszaka. Szerdán Szilicén és Szesztán voltam. Ma cikket írtam meg egy verset — délután. (Alkonyat) A regényhez nem is nyúltam, pedig az volna a legfontosabb minden dolgom között. Április 22. péntek. Eltemették Illyés Gyulát. A temetésről szóló tévétudósítást végignéztem. Köpeczi Béla, Illés Endre és Sütő András búcsúztatta. A gyászszertartás egyházi szertartással kezdődött s a Himnusszal zárult. Előttünk pedig a sorompó! A kudarc! Vajon mikor értik meg az európai politikusok Illyés Gyulát; s felnőnek-e hozzá valaha is?! Nem volt joga meghalni Illyés Gyulának! Ma egész nap dolgoztam. Végre megint írtam néhány oldalt a regényhez. Lassan eljutok a kétszázadik noteszoldalig. Erősen kezd úgy alakulni, hogy a tervezett kisregény nem is lesz olyan kicsi — legalábbis a tömegét illetően. Holnap hajnalban a Csermely kórussal Budapestre utazom. Talán eljutok ILlyés sírjához is. (Folytatjuk)
