Irodalmi Szemle, 2003
2003/5 - Marsall László versei (A nyári Hotel „Mittel-Európa”, Hölgyválasz, Találkozás egy pénztárosnővel)
Marsall László A nyári Hotel „Mittel-Európa” Idült üdülők, heveny házasok, „fehértörpék” meg sárló csillagok, hotelpincérek, lopott mosolyok, öreg kín-rímek, ti-tá jambusok, tűrékenység meg cinkos tünemény, váltott vendégség rutinos remény, kérész-időkig kicsi nyeremény. Parki rózsáknak színe vagy szaga, mosódó szirom, tíz dioptria, porzók és bibék, Erosz hézaga, Platón barlangja, ágyban aurea. Ott: aranyeső, el födött idő, itt: szekrény-ágy iru ha fűthető. Ott: ős-Idea fel- meg eltűnő, itt: vigyorog a takarítónő. Az ebédlői asztal rendezett, idült üdülő mind alanyeset, többes házasok virág-ékezet, ez: emlékezet, amaz: képzelet. De Diké ellenőre visszajár, méreteket hág az aszaltszilva-nyár, Európa iránt húz a jaguár, dagad a Nap, termikus bomba-gyár Tűrhetetlen ég, gőgös tünemény, sajgó vendégek, oda a remény, nagy a veszteség, zéró nyeremény. Idült üdülők, heveny házasok, „fehértörpék”, folyékony csillagok, durranó pincér, repesz-mosolyok, se kín-rímek, se ti-tá jambusok.
