Irodalmi Szemle, 2003

2003/4 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Széles Klára: Mit üzenhet egy költő - nehéz időkben? (tanulmány)

KÖNYVRŐL KÖNYVRE

Széles Klára

Mit üzenhet egy költő - nehéz időkben?

„...a tudomány, mint az ipar, egyöntetű mértékeket hozott létre: ...ezzel szemben MINDEN KÖLTŐ ÖNNÖN LÉNYÉT A MÉRTÉKEK GYŰJTEMÉNYÉNEK TEKINTVE, saját testét, ritmusa egyéni periódusát,_ lélegzete ■ tartamát megannyi biztos típusnak állította. SAJÁT FÜLÉBŐL S SZÍVÉBŐL MINDEGYIKÜK EGYETEMES HANGVILLÁT ÉS ŐRÁ T CSINÁL T. "1

(Paul Valéry)

„...Nézd meg az őszt: tőle a FÖLD is gondolkozni, érezni akar. Vándorló ÉRZÉKSZERVEI, ezek a LELKI EGYIPTOMOK, NEANDER-VÖLGYEK ÉS MEZOPOTÁMÁK hol itt, hol ott hozzák létre A FEJ, A FÜL, A SZEM, A NYELV létének zavart sejtelmét vagy büszke bizonyosságát MADÁR TÁ VLA TOKBAN ÉS PADLÁSSZOBÁKBAN. ”2

(Lászlóffy Aladár)

Vajon valóban érvényes Paul Valéry gondolata? Minden költő esetében igaznak bizonyul? - Lehet, hogy nem általános érvényű a megállapítás. De - talán - éppen Lászlóffy Aladár az, akinél igen kézenfekvően, lényeghez vezetően kínálkozik ez a művészi invenció. S mintha akár egyféle „válasznak”, egyedi példának is tekinthetnénk a tőle idézett sorokat, képeket. Egy Lászlóffy-esszé apró részlete áll itt, mottóként. Mégis, alkalmas lehet arra, hogy előhívja az egész eddigi életmű csak alkotójára jellemző ízeit, zamatát. Rejtélyeit és megfejtéseit. Valamit abból, amiért megérti, befogadja - avagy nem érti, elutasítja az, aki hallja, olvassa.

Lászlóffy Aladár pályáján végigpillantva, művészi portréja karakterét keresve, kezdettől gyakran, kiélezetten találkozunk a jelzett kettősséggel: teljes megértéssel és teljes értetlenséggel. Magától értetődő volt ez első írásai megjelenése idején: az 1950-es évek végén, 60-as évek elején. Különösen érthető mindazok számára, akik a korabeli romániai irodalmi, kultúrpolitikai légkört maguk is megélték, vagy jól ismerik, felidézni tudják. Ámde ma már nemcsak Erdélyben, s Romániában, hanem itthon is egyike a közismert, elismert költőknek. Megjelent közel 40 kötete, Kossuth-díja és számos más romániai, hazai és egyéb rangos kitüntetése a méltányolás felülkerekedésére vall. Ennek ellenére meghatározó vonásának látom azt, hogy a pályakezdésekor felbukkanó, sarkalatosan eltérő minősítések, véleménykülönbségek — változó formákban, hol kimondva, hol kimondatlanul — máig elkísérik.

Miért? Ha ennek okait, forrásait fürkésszük, szembetaláljuk magunkat ennek a költői világnak lényegével, meghatározó vonásaival. S mindezek - esszenciaként, cseppben tengerként - a fejezet élére állított néhány mondatban jelen vannak, be- és megmutatkoznak.