Irodalmi Szemle, 2003
2003/1 - Varga Imre: A sivatagi oroszlán szárnyai (elbeszélés)
A sivatagi oroszlán szárnyai A megürült test kapja a legcsodálatosabb táplálékot. Tisztán azt, aminek csupán hordozója a gyümölcs vagy a kenyér. * Az írástudatlan Hszu-neng mondta: „A hétköznapi emberek szemszögéből a megvilágosodás és a tudatlanság különbözik. A bölcsek, akik felismerik a tudat igazi lényegét, látják, hogy ezek valóban egyszelleműek. Ezt az egylényegű vagy nem kettős természetet nevezik igazi természetnek, amely nem csökken a hétköznapi vagy tudatlan emberek esetében, s nem nő a megvilágosodott bölcsek esetében, amely nem zvarodott a harag állapotában és nem nyugodt a szamádhi állapotában; amely nem örök és nem múlandó; amely nem jön és nem megy; amely nem található sem a külvilágban, sem a belsőben, sem a kettő közötti térben; amely túl van a létezésen és nem létezésen; amelynek természete és megjelenése mindenkor az olyanság állapotában van, amely örök és változatlan. Ez a megszabadulás tana.” Úgy örök, kedves Mester, hogy mégsem örök, ugye? A változatlansága pedig a folytonos változás, nemde? * A nyugalomban lakozónak nincs lakása. Ám akinek van, el-eljár hazulról. Szőlőmetszés ügyében fölkeres egy asszonyt, megélesítteti metszőollóját, csicsókát, pasztinákot visz a szomszédjának. Március 22. Temetés után apámat várjuk haza a temetőből, fehér ünnepi ingében, fekete lajbijában meg is érkezik, addig beviszünk valamit az udvarra, toporgunk, várakozunk békétlenül. (Az idén lesz tíz éve, hogy apám meghalt.) Nem sikerül megfőzni az ételt, elfogy a fa, kialszik a tűz. Csupa üres edény mellettem. Na, sütök valami mást, és milyen ízletes lesz! Vendégünk az ágyban fekve befalja. Törmelékek, ételdarabok, morzsák a párnán és lepedőn. * Szemerkélő eső meg anyám érdeklődő telefonja: „Megvagy?” * Gondolatok jönnek, elengedem őket, könnyű vagyok, és terül a papírénál jóval nagyobb. Most nem én szavakká a valóságot, nem formálom, alakítom, hagyom, hogy formáljon engem határtalan üres terében. Március 23. A feszültség, elszigetelődés megtestesülő ellenállás. Igazi figyelem csak oldott állapotban, elengedetten lehetséges. Az eredetből mindent. Ez adja örömét, ízét, növekvő terét. * A sivatag áldás nélküli helye, a teremtés előtti káosz mintája, igaz, formált, alakzatai vannak. Március 24. Az eredet csendje átjár, végtelen, sötét terében ott a boldog fény — ez sejlik ide. * Szavak közt tapogatózva a sötétben.
