Irodalmi Szemle, 2003

2003/4 - Ferdinandy György: Feleségem és a felcserek (novella)

Ferdinandy György

a gyermeke lennék. Az is voltam még, tejfelesszájú gyerek. De az életemnek a jelek szerint már vége lett.

Későn jártam haza azokban az időkben, egyre távolabbi helyekre szállítottam a könyveket. Aznap Clo mégis figyelmeztetett: — Ma ne gyere korán — mondta —, jön a Baumann!

Akkor már két hónapja állapotos volt, ez pedig, ez a Baumann, beleegyezett, hogy elveszi a gyereket. Hogy miért vállalta el, ma sem értem. A magzatelhajtást büntette a törvény; abortálni még kórházban sem lehetett.

Csatakos, vizes ősz volt. Egész nap rágtam a körmöm a kocsiban. Azután megráztam magam, és hazamentem.

— Mit csinálsz te itt? — kérdezte nőm kétségbeesetten.

— Szeretlek! — súgtam a fülébe.

— És a gyerek?

— A gyerek megmarad.

Kemény hónapok voltak. Clónak végig feküdnie kellett: egy nem kívánt magzatot nehezen hordanak ki az asszonyok.

Amikor megszületett a kicsi, ott állt körülötte az egész fül-orr-gége szak. Szerencséjük volt — vagy nekem volt szerencsém? A kislány nem rájuk, rám hasonlított. Ott, a bölcső körül, mind kezet adtak, a főorvos megveregette a vállamat.

Da Rui bárja késő estig nyitva tartott. Bementem, megálltam a pultnál.

— Fiú? — kérdezte az öreg kapus.

— Lány — feleltem, és elsírtam magam.

Clo csak egy hét múlva jöhetett ki. A nőgyógyász összevarrta. Amikor odajött hozzám, láttam rajta, hogy mindenről tudott:

— Az asszonyka olyan szűz — mondta —, mint az újszülött. Visszaállítottuk az eredeti állapotokat.

Gyilkos álmaim voltak ez alatt az egy hét alatt. Minden hajnalban elhatároztam, hogy nem várom meg Clót és a porontyát. Viselje a gondját a másik! De azután felkelt a nap, megfőztem a kávét. Tudtam, hogy ha megáll az ajtóban, szó nélkül visszafogadom.

És azóta? Azóta boldogan élek. Dolgozom, nevelem a gyerekeimet. Clo pedig, ha igaz, hogy újra szűz lett, ami engem illet, szűz is maradt. Nem öleltem meg őt soha többé. Megbocsájtottam neki régen, mi több, már-már elfelejtettem ezeket a dolgokat. De a sejtjeinek nem parancsol az ember. Itt nincs az a felcser, aki visszaállítaná az eredeti állapotokat.

Lajost is meggyógyították, a felesége neki is szült még két gyereket. Együtt mentek a nyaktiló alá, kéz a kézben. De a testük, a másik test, az ő számára is mindvégig idegen maradt.