Irodalmi Szemle, 2003
2003/4 - Buda Ferenc: Tiborc tűnődik (vers)
Buda Ferenc Tiborc tűnődik Fura egy fordított világ ez: az lesz vátesz, aki lóvá tesz, sztár a zsivány mester a kontár, a cinkolónak piros pont jár, szajhákon csillámlik a flitter, sarzsihoz jut sok kósza ritter, s vélvén magát vezérhajónak, vígan feszít vizen a hólyag. Prókátorok, hamis parasztok mérik a pórnépnek a snapszot: „Igyatok csak, danoljatok hát! (Fő az, hogy mi tartsuk a kottát.)” Kinek kabaré, kinek kínpad — színváltozás: forog a színpad, s játszván jó gázsiért akármit, hazudnak, hogy hasad a kárpit. Ál-király mű-Bánk, mű-Petur bán folyton csak a zsebünkbe turkál, mind-mind a köz javát kívánja, akár a tikokét a kánya. Hiteleznek és szavatolnak, hív jobbágyuk leszesz maholnap, s mielőtt még adnád dedóba, kölykedet is viszik adóba. S múlnak az évek, mint a percek, rajtunk nem könyörül a Herceg, így tehát, testvér, mi: Tiborcok húzzuk összébb a gatyakorcot.
