Irodalmi Szemle, 2003
2003/4 - Gál Sándor: Patetikus naplemente (vers)
Patetikus naplemente hallható minden rezdülés öröm és fájdalom szava a mindenségből kitetszik már a választott örök haza s ím az égi bíbor-öv árnya e hon fölé szakad anyánk nyelvén lett világ kik s meddig osztanak 6 az erdő készülődik a havazásra álmában már éjszaka is fehér ágak csendjében viharok feszülnek mennyi megélt csoda remeg a magasban tegnapi rigóhang csapódik fától fáig s építkezik a mélyben a láthatatlan élet a pillanat s az örökkévaló között ölyvek szárnyzizegése hasogatja a teret s az égből fenyőtobozok hullnak alá most elérhető minden emelkedő gondolat nyitott szemmel állhatsz a napkorong előtt egy vagy véle szemedből néz vissza önmagára 7 fényes úr a halál előtti zene mitől riad sebek vérző tengere megölt fiad égi úr ha már halni kell mire a szó hisz kit sem érdekel a kimondható fényes úr a hallgatás s a hit az még talán
