Irodalmi Szemle, 2003
2003/4 - Gál Sándor: Patetikus naplemente (vers)
Gál Sándor föl- s földerít a harsonán égi úr szándékid hamvukba haltak teljes az alkony emlékeid ott maradtak a túlsó parton 8 kettős némaság közeleg sejtelmes opálködök borulása a véres kárpit fent és alant elbomlik benne megsemmisül megállíthatatlan az elmúlás ténye naphalál istenből-lett por-elegy önnön törvényét töri darabokra az egykor-volt fényes értelem a horhasok felett a szél elült összeroppant a tér izzó szíve s az utolsó fenséges ének sötétnél sötétebb sötétbe tűnt
/
