Irodalmi Szemle, 2003
2003/4 - Gál Sándor: Patetikus naplemente (vers)
Gál Sándor és méltó tagadás egyazon ölelésben hatalmas ám e titkolt horizont akár a halál kaszasuhogása s ismerős is hiszen bennünk-való az első pillanattól örökkön örökké 3 vigyázok reád isten-úr virrasztóm félelmeidet bűneid sem kérem számon s keresztre sem feszítelek betemetnek égi havak semmi voltál és semmi leszel por vagy hamu írva van mindenséggé vetkezel itt e földi tér pedig űrivé ettől lesz végleg visszategezhetsz égi úr engem a teremtett egészet 4 gondoltad volna hogy a vég ily egyszerű s kibontható akár egy haj fonat égi ív szivárvány ostor minden alkotás csődjét jelölve anyag és szellem együtt romol a teremtés örök lényege a mindig-elpusztítható 5 sorsvigyázó emlékezet anyánk nyelvén lett világ s tér amely határtalan strázsálják nyugodt golgoták
