Irodalmi Szemle, 2003
2003/3 - KÖSZÖNTJÜK A 65 ÉVES CSELÉNYI LÁSZLÓT - Gál Éva: A két világháború közötti csehszlovákiai magyar regény és Neubauer Pál (előadás)
A két világháború közötti csehszlovákiai magyar regény és Neubauer Pál Akettős zsúfoltság megfigyelhető a tárgyalt regény során, az epizódok fontossága mellett az egyes alakok mindegyikének hangsúlyossága érvényesül. Ám A jóslatnak, van egy lényeges különbsége a mágikus realista regényeket meghatározó jellemvonásokban: „(...) a mágikus realista regényekben a történet kódjának burjánzását mindig az elbeszélés, történetmondás önreflexív temati- zálása kíséri.”2 A mágikus realista regények tehát magára az elbeszélésre reagálnak önreflexív módon, azaz az elbeszélést, mint olyat tematizálják. A jóslat önreflexiói nem ilyenek. Azok inkább a megszerkesztettséget, „megcsi- náltságot” hangsúlyozzák. A totalitásra való törekvés és az elbeszélés több szempontúsága azonban egy másik regénypoétikai kategóriát is megenged a regénnyel szemben. A polihisztorikus regény a 20. század eleji próza átalakulási törekvéseit fogja egybe. A fogalom Broch irodalomelméleti gondolkodásának terméke. Az elnevezés kettős irányultságú: egyrészt utal a regényíró mindent átfogni kívánó voltára, másrészt a regény módszerbeli polifonikusságára. Jellemzője továbbá, hogy a regények a 1920-30-as években születtek az első világháború utáni világnézeti újratájékozódás idején, reakcióként a polgári világ válságaira. A legtöbb polihisztorikus regény tematizálja az első világháborút.3 A regényben megnyilvánuló tao eszméje ezt a polifonikus, töredezett, több nézőpontúvá vált világot egységessé kívánja tenni. A polihisztorizmus az elemeire bomló valóságot elemeiből összerakhatónak, szellemileg áttekinthetőnek véli. Egyfajta brochi értelemben vett „koreográfia” átüt a szövegen, jelen esetben a jóslatban megjövendölt dies ire utáni világharmónia.4 Látható, hogy három esetben a tematika határozta meg a „kategóriát” és három estben az irodalmi alkotói módszer. Az 1920-tól 1940-ig tartó alig 20 év alatt a szlovákiai magyar irodalomnak három elkülöníthető korszaka van. Mindegyiknél más-más a preferált szempont. Ennek a változásnak, folyamatos fejlődésnek nem lehet merev szempontrendszerű irodalma. A korszaktól függően hol a tartalomra (kisebbség formálódása, önmagára találás, önértelmezés), hol a megalkotottságon (kritikai korszak) volt a hangsúly. A legmeghatá- rozottabban elméleti alapúak a valóságirodalom regényei. A kialakított regénykategóriák közül a legmeghatározóbbak a mai kor számára a kisebbségi létkérdéseket tárgyaló és a nyugat-európai irodalom áramlataiba bekapcsolódó irányzatok regényei. A másik két kategóriába sorolható regények a csehszlovákiai magyar regényirodalomban kissé háttérbe szorulnak, mindamellett jelentősen meghatározzák a korszak regény- irodalmának fejlődési irányát. Ellentétben tehát eddigi ismereteinkkel, a korszak regényeit nem csupán a kisebbségi léthelyzet irodalmi megragadása foglalkoztatta, hanem lényegesen szélesebb skálán mozogtak mind tematikailag, mind a regények megformáltságát tekintve. Az eddig hagyományozott szlovenszkói regénynél színesebb örökséggel van dolgunk, mint gondolni lehetett. Minden kor megteremti a maga értékrendjét, kánonját. A korszakról ránk hagyományozódott kánonképpel szemben talán időszerű a finomítás. Érvényes Szegedy-Maszák Mihály megállapítása, miszerint: „A 20. század első felében például legalább három féle kánon is képződött,
