Irodalmi Szemle, 2003
2003/3 - Tuba Szúnyog Zsuzsa versei (A vándor dala, Utazás, Kötelék, Bűvölő, Hal(l)hatatlan zene, Az idő hatalma, A nyugalom pillanata, A hattyú, Titkos kamránk mélyén, Őszi önarckép, Játék, Míg fekszem)
Tuba Szúnyog Zsuzsa versei puhaságod magamba ölelem, és tüskés leszek, hogy egész testemmel védj elek, törékeny, kicsi gyerek. Bűvölő arcod fehér lepedő én gyűröm és én simítom álmod mozdulatlanná igazítom pont vagyok hol megáll a lélegzet és a szó nem tudsz magadból kivetni ablakok alatt bolyongva a csendes fényben is engem fogsz keresni Hal(l)hatatlan zene A koncertterem homályában székemben hátradőlve hallgatom (ahogy) hideg szobában gyakorolok a zongorán (ahogy) játszik az utcai harmonikás fiú — apám (ahogy) vállkendőt terít magára tánc után a lány (ahogy) leütöm a billentyűt én a zene ünnepelt művésze a hang rezgésében hallgatom sokáig a száz évet ami én vagyok székemben hátradőlve nem elveszve hallgatom... Az idő hatalma Egyszer azt mondták neki, olyan mint a szikla, állandó és erős. Először a biztonságérzet lemezei pattantak le róla, s az életöröm élményei kavicsokként repültek
