Irodalmi Szemle, 2003
2003/3 - Tuba Szúnyog Zsuzsa versei (A vándor dala, Utazás, Kötelék, Bűvölő, Hal(l)hatatlan zene, Az idő hatalma, A nyugalom pillanata, A hattyú, Titkos kamránk mélyén, Őszi önarckép, Játék, Míg fekszem)
Tuba Szúnyog Zsuzsa versei szét. Világos napok porfolyamai hagyták magára, dermedten figyelte, hogy milyen kicsi és érdes lett De a tenger, a hol közelítő, hol elriasztó tenger rámosta iszapnyomát, hínármaradékát, nap-nap után újra építette az elveszített védelmet, sodort és hozott, morajával vitt és domborúra alkotott. A nyugalom pillanata köveken tárt karral egyensúlyozó kisfiúvá vált a zene s meg-megtapintotta a házak falát aztán visszasuhant a térre és ki arra járt lassított táncba csalta szökőkutak vize mutatta a kalapos-szoknyás délutáni embert halkan libbent az idő észrevétlen s kesztyűs kezével intett az öreg hölgy kikocsizott hogy még egyszer lássa a várost A hattyú Követtelek, szépség, tavon pihent árnyad fehér éjszakában fekete madár, ösvényt nyit az égbe felrezzenő álom, rugaszkodó szárnynak nincs titok-határ, feszítem nyakamat, repülök utánad, nap-ragyogás hív, hófehér madár.
