Irodalmi Szemle, 2003
2003/3 - Kovács András Ferenc: Be jó ismerni Kaf urat!, Kétezerkettő július tizenhetedikén, Fattyúdal (vers)
Kovács András Ferenc Be jó ismerni Kaf urat! HOMMAGE k EDWARD LEAR Be jó ismerni Kaf urat! Pedig szeszélyes egy személy! S mily kacskaringós agyfurat! Hisz kecskerímekben beszél... Nagy orra szippant! Szájon át Lélegzik, hallgat és fecseg! De rajta minden báj fonák, S alatta minden szék recseg. Túlsúlyos, mint a lelkű let, S könnyelmű is, miként... Izé. Kettő guvadt szemet s fület Visel, mint Mozart és Bizet. Mégsem zenész... Picit siket. Szobája szűk! Csak ül, csak ír. Nem bánja, hogy ki mit fizet! Balek gyerek vagy sült fakír. Prózában kérdik Kaf urat: „új stílű versre vált-e át?” Nyomasztó, mint egy zikkurat: Betölti teljes Kháldeát... Olyankor szinte kozmoszibb, Mert Múzsa ujja pöngeti! Már megtekintett sok mozit, S kiolvasták a könyvei... Föléje téka tart plafont, S reáomol, ha nem vigyáz, A klasszikum, mely dalba font Bús látgyönyör, hars lelki gyász'
