Irodalmi Szemle, 2003
2003/3 - Kovács András Ferenc: Be jó ismerni Kaf urat!, Kétezerkettő július tizenhetedikén, Fattyúdal (vers)
Kovács András Ferenc Ha alkot, boldog lázban ég, S ha tán libát eszik: nyomott. Csak albumokban látta még Itáliát s Egyiptomot... És írogatnak benne többen, Hisz ő csupán egy hangulat! De néhanap tükörbe döbben: Be rossz ismerni Kaf urat! Kétezerkettő július tizenhetedikén Csak álmodom tán negyvenhárom éve, Hogy porba firkál negyvennégy személy, Míg csillagtörvény-mandalára réved Egy sámángyermek: renyge, vén Neméi. Fattyúdal „óma jeunesse abandonnée” (Apollinaire) Ó ifjúságom égi mázlik Tündértaván hány lét imázslik Ha tükrén dalra hatty’ fakad Recsegni készt kis fattyakat Fölizzanak fakult kulisszák Szerepkörökben elkopódsz Szemednek árnyát szitkul isszák A színen átmegy egy bohóc Hideglelések lámpalázát Statiszta sandák már gyalázzák A hangod meg se hatja itt Röhejlő lelked fattyait Egy arc üvegje megrepedtén Ragyog sivár a képkeret A díszletek mögött rekedt fény Homályt szivárgat éneket Ó ifjúságom égi mázlik Tükrén az élet szétimázslik A mélyben néma hattyú dúl Csönd fölszínén a fattyúdal
