Irodalmi Szemle, 2003
2003/2 - Öllős Edit: Duett a dadával (részletek) (napló)
Öllős Edit — Egy óra elúszhat. De a perc soha! — Azt mondod, te is beszélgetsz Istennel. De érted is a nyelvét? — Kora este. Az elmúlt óra az esedékes feltámadásé volt, indult egy minicsalódással, legyintettem egyet, megvacsoráztam (közben átgondoltam egy csomó hosszúra nyúlt múltidéző pillanatképet, melyet még éjfélig illene papírra vetni), s most a jóllakottság doromboló tompaságát levélírásba áztatom. — A négyzeteket szeretem (A háromszög nem érdekes, a kör meg csaknem mindig ördögi.) — Az igényesség hatványozódik, de annyira, hogy percről percre túlszárnyalja a fénysebességet, s ha nem csak magam felé irányulna, azt mondanám: az egész férfitársadalom roncs. Mindent lehet tolerálni, csak egyet nem: ha a férfinak nincs valamiről véleménye. Akkor nincs joga ahhoz, hogy hímneműként lélegezzen! — Ha az agysejtek ugrabugrálnak, pár percre kényelembe kell helyezkedni, inni egy pohár vizet, meghallgatni a csendet, aztán fogni a sétapálcát és útra kelni zöldellő, tündöklő, száradó vagy behavazott fák között. Meg kell nézni a Napot vagy a Holdat, észre kell venni minden felhőt, minden csillagot. A fejet felemelni és mosolyogni. — Mikor múlnak a percek vagy órák, s egy ültő helyemben őrlőm az energiát, de a papír még mindig üres előttem, Istentől szoktam tanácsot kérni, merre is vegyem az irányt. Mindig útba igazít, de azt is megjegyzi, hogy kalóriát egyelőre nem ajánl. — Kezdődik november, az én hónapom. És mintha napról napra közelebb kerülnék Istenhez. (Vagy ő hozzám?) — Ha megbánsz valamit, mert végzetes következményei is lehetnének, bíznod kell emberismeretedben (és magadban általában)! — Egy elhamarkodott pillanat el tudja terelni a figyelmet, aztán már csak meddő percek maradnak, mikor mintha várnál valamire... — Leltár. Mire volt jó ez a két év? Az életművészet újjáépítéséhez. És berendezéséhez nagyjából. Már eléggé összkomfortos, hiányzik még pár perzsaszőnyeg, egy kandalló stb. Aztán jön a kert pázsittal, hintaszékkel, medencével stb. Meg a Kapcsolatok, persze.
