Irodalmi Szemle, 2003

2003/2 - Öllős Edit: Duett a dadával (részletek) (napló)

Duett a dadával (részletek)

— Ha már csak azt veszed észre, hogy fél tíz, és ma még csak koffeinból-nikotinból merítetted az energiát, a téma csak a fejedben nyüzsög, megint főállásban akalmazkodol, fázni is kezdesz, magadra kell parancsolni, hogy mozdulj meg!

— Egy zimankós novemberi vasárnap délelőtt a posta felé igyekeztem édesanyámnak telefonálni, már minden porcikám didergett, azt hittem, soha nem érek oda, mikor rám köszönt egy ismeretlen, kedves idős úr, s ahogy én visszamosolyogva fogadtam köszönését, hirtelen átmelegedtem!

— Ha pulykacombot reggelizel, ne azon gyötrődj, mit írt, aki azt neked készítette, hanem gondolj arra, hogy nem csak olajat használt, mikor sütötte! És gondolj a tegnapi napra is, mikor másik tüneményeddel elmaradt a sakkparti!

— Szigor.

Hajnalban levelet írtam.

Kora reggel zuhanyoztam.

Reggel tornáztam.

Délelőtt bevásároltam.

Délután rádiót hallgattam.

Kora este beszélgettem.

Késő este olvastam.

Csak éjfél előtt szóltam magamra, hogy megvalósulni ki fog?!

— Kiegyensúlyozottság mostanában.

Ha még a dada is megszólal, ezt már felrovom Istennek!

— Miniponyva.

Egy nő (egy olyan igazi Nő, melynek érzi magát, és tudja, más is annak tartja, aki ér valamit), majdnem azt írta képzelt naplójába (azaz úgy „elraktározta” agysejtjeibe), „megint megtaláltam az igazit”. Rögtön úgy elszégyellte magát maga előtt, ahogy néha előfordul (mert mások előtt ő nem szokott szégyenkezni... már nem!), hogy a reggeli toalettnél nem mert tükörbe nézni. Hát ilyet csak holmi hollywoodi üres fejű szexbombák szoktak mondani...!

— 2002 novembere.

Istenem, hát egy ilyen perpetuum mobile képében, mely egy nonstop befüstölt, üres poharakkal, kávézaccos csészékkel, könyvekkel teli szobában ugrabugrál, csúszik-mászik, beköszöntött volna a boldogság?!

— Isten vigyáz rám.

A párom vigyáz rám.

És már én is tudok vigyázni magamra.

— Gyónás.

Atyám, megcsaltam a szeretőmet...