Irodalmi Szemle, 2003
2003/2 - Papp Tibor: A szekta (elbeszélés)
A szekta dédnagyapámé, aki behajózta a fél világot, s valamelyik távoli szigeten megtanulta egy sámántól az árnyék továbbadásának tudományát, így aztán átruházta rám az ő világjáró, természettisztelő, asszonyszerető, ínyenckedő, magányán borongó árnyékát. Én magam, árnyéktalan lévén, áttetsző vagyok, a nők néha ezért néznek át rajtam. Olivér általában olyan emberek, asszonyok barátságát kereste, akiknek nagy az ismeretségi körük, szereti, ha az ismeretség szálai behálózzák közvetlen környezetét, ugyanis pusztán az a tudat, hogy a semmiből előtűnő fiatalasz- szony is egy ismerős ismerőse, otthonosabbá teszi számára a pillanatnyi világot, magányosságra hajlamos természetének ez az egyik orvossága. Az olasz felesége, Anna rengeteg embert ismer, neki a jobbmódú, nagypolgári családokba is van bejárása, ugyanis csipkegalléros nagyanyja, akinek leánykori fényképe, melyen aprócska fiútestvére és egy vizsla kutya is látható, a cipőbolt mögött, a lépcső sarkában van kiakasztva, még járt a környező kiskastélyokban rendezett estélyi ruhás heti bálokra. Kiterjedt baráti körébe tartoznak a Boldog Elmélkedés szekta tagjai is: kereskedők, tisztviselők, tanítók. Könnyen meg lehet őket ismerni, mert ha magukra maradnak, vagy várják a buszt, a vonatot, vagy éppen a postán állnak sorban, mutatóujjukkal egy kacskaringós ábrát rajzolnak a levegőbe, többször végighaladva ugyanazon az útvonalon, amit az asszonyka, abban a reményben, hogy Olivér is belép a szektába, megmutatott és elmagyarázott neki Nem volt beszédes, de Olivérrel látszólag szívesen elpovedált, kacérkodott vele, mint aki nem tudja, nem érzi, hogy a fiatalember szívesen nekimenne a falnak is érte. Maga még fiatal, jobban megérti ezt, mint a férjem. Anna kedvéért, egy kis határozatlanság átmeneti felhőjének az árnyékában átfutott Olivér agyán a gondolat, hogy a javulás útjára lép, beiratkozik az elmélkedők közé. Egy villanásnyi ábrándozás alatt elképzelte, milyen nyugalmat fog neki nyújtani a boldog közösség. És ott lányokkal, más asszonyokkal is megismerkedhet, akik kiegyensúlyozottak, egyszerűek és vidámak, és nem akarják őt elvarázsolni mindenféle asszonyi praktikákkal. Anna rátért a rejtélyes ábra fölfedésére, az értelmét takaró lepel eltávolítására. Megtanulta a közösségben, hogy minden beépítés így kezdődik. Az ábra lényege a négy hurok, a felső boltív és a mozdíthatatlan talapzat. Az alsó egyenes a föld, a mindennapi lapos életünk. Az alsó szinten a belső mag, amit a vallások léleknek neveznek, csak pislákol, alig él, az Elmélkedésvezető Testvér az építmény húspadozatának nevezi ezt a szintet, a szellemnek itt nem nagyon jut hely. Ezen a szinten jövünk, megyünk, törjük el a kezünket, eszünk, verekedünk, fésülködünk, éljük a test szerelmi életét, ez a szint az izmok szintje, nem az elmélkedésé. De minden itt kezdődik, innen indul el. Azt nekem ne mondja, jegyezte meg Olivér az üzlet kirakatának dűlő Annának, akinek mosolygása közben fel-felcsillant egy hátsó aranyfog a szája mélyén, hogy nem üdvös, nem lelket gyógyító, nem lelket pezsdítő a testi
