Irodalmi Szemle, 2003

2003/2 - Papp Tibor: A szekta (elbeszélés)

este tüzet rak az első emeleti szoba kandallójában, a földszintet a hajdani nyomda kellékei foglalják el, onnan jön a hideg, literes kávéskancsójából a világ leghígabb kávéjával kínálja meg lakóját, s kéri maradásra. Ilyenkor faggatja, mit mondott neki előző este a polgármester, igaz-e, hogy nem egyedül volt moziban. Mondja, Olivér, magát tényleg üldözik a nők, vagy maga igyekszik utánuk?, kérdezi meg rendszeresen, választ sem várva, mert maga felel rá: tudom én, egy kicsit elesettnek kinéző szép ember felébreszti a nőkben az anyai ösztönt.

Napközben hazamenet, mielőtt benyit a volt nyomdász házába, Olivér gyakran megáll a kapu előtt egy kis beszélgetésre hol az egyik, hol a másik szomszéddal, a tanítóékkal vagy a cipőboltosékkal, asszonyszemlélésre, Anna szőrös lábainak megcsodálására, de bokától fölfelé haladó tekintete a szoknyán és az asszonyka farán is szívesen elidőzik. Ilyenkor a tokaji lejtőn, a Kopasz-hegy térdénél szüretelő vidám asszonyok jutnak eszébe, akik a tőkéhez hajolva érett szőlőszemként domborítják ki hátsó szépségüket.

Az olasz férfi nem bőbeszédű, de ő is sokat utazott, mint Olivér, ennek köszönhetően szépen eldiskurál vele a világ dolgairól, az árakról, a templomba nem járó, nagypofájú tisztviselőkről, a koporsóban felülő halottról, a helyiekről, különösen a kereskedőkről, ugyanis azok családjairól, a le- és felmenő ágakról mindent tud. A kereskedő családjába sokan próbálnak beférkőzni, ami egyáltalán nem nehéz, csak be kell menni a boltba, magyarázta, főleg, ha eladósorban lévő lánya van, vagy katonaságot járt fia, mert nehogy azt higgye Olivér, hogy csak a tehetős lányt vadásszák a szélhámosok, a tehetős fiú talán még nagyobb veszélyben van, mert mulyább, mert nem tanították ki a védekezésre, mert egy szoknya alatti partinak nem tud ellenállni. Két éve itt járt a Rumpolt Cirkusz, még meg se érkeztek, ki se pakoltak, föl se állították a sátrat, a késnyelőnek a lánya, lehetett vagy tizennyolc éves, máris kivetette hálóját a bútorüzletes fiára. Az erdőőr, aki a templom mögötti házban lakik, abban a kis düledezőben, amelyikben annyi az egér, hogy az utcáról is hallani a cincogásukat, a harangozóval szemben, akivel a kocsmában sörözni szokott, látta a fiút meg a lányt a patakban fürödni, nemcsak azt látta, hogy fürödnek, hanem azt is, mert közel merészkedett hozzájuk, hogy nem volt rajtuk semmi Azt is megállapította, hogy a külsőleg szőke lánynak az ágyékán barna volt a szőnyeg. Az a nagydarab fiú, folytatja az olasz, kitanulta a bútorral való üzletelés forfélyait, mert ugye nem mindegy, hogy mit lát a vevő, hogyan áll az a karosszék, mit mutat meg a vevőnek a dívány rugóiból, ki tudja-e bélelni az ágykeretet olyan szavakkal, melyek lepedőt, párnát, dunyhát sugallnak, vagy szerelmes asszonyt a takaró alá, nagy, sóvárgó szemekkel, kibontott, hullámos hajjal, mely lefolyik az ágy szélén a földig; az apja az ipartestületben már javában érdeklődött, van-e valahol a környéken eladó üzlet, amit megvenne a fiának, amikor jött a cirkusz. És lön Rumpolt Cirkusz a Napkirály téren csillogással és csinnadrattával, és dörgedelmes házi cirkusz a bútoroscsaládban. Mire az öreg Schwarz észrevette, a fiatalok már többször megfürödtek a patakban, na, nem is folytatom, jött a gyerek, házasság lett belőle, ami, reméljük, tartani fog egy darabig, meg egy bútorüzlet Schwarz könnyelmű fiának és cirkuszos feleségének.

A nyomdász özvegye mást hallott a bútorüzletes fia esetéről, meg hát ő is