Irodalmi Szemle, 2002
2002/9 - MARGÓ - Dénes György: Bábi (portré)
MARGÓ tottuk, hogy sétabotja nélkül (mert anélkül látták előző délután, s rögtön kitaláltuk — rémülten, hogy igazunk lehet —, miért dobta el utolsó támaszát) csakis bérautóval és csakis a Kányafőhöz mehetett. E kínzó emlék is benne van számomra a szövegben, a költő nevéhez ezért kapcsolódik mindig elsőként." (Szisz a Kolozsvár fölötti Kányafőn búcsúzott az élettől, 1976 őszén.) Ábécé-rendben ide másolom a Szilágyi Domokosra szavazókat (zárójelbe téve születésük évét): Balázs Imre József (1976) — Öregek könyve Paul Drumaru (műfordító, 1938) — Mestrovic.: Jób Fekete Vince (1965) — Hegyek, fák, füvek Ferenczes István (1945) — Bartók Amerikában Fűzi László (1955) — Vád Hajdú Farkas-Zoltán (1959) — Bartók Amerikában Jakabffy Tamás (1966) — Öregek könyve Kovács András Ferenc (1959) — Római muri Lászlóffy Aladár (1937) — A láz enciklopédiája Nagy Gáspár (1949) — Circoumdederunt Papp Sándor Zsigmond (1972) — Vád Serfőző Simon (1942) — Szegénylegények Szilágyi Júlia (1936) — Magyarok Zelei Miklós (1948) — Halál árnyéka (Nincsenek benne a felsorolásban a szavazáson kívüli említések, sem Szakolczay Lajosnak a harmadik tízbe sorolt szavazata a Bartók Amerikában mellett.) Azt gondolom, nem érdektelen ez a felsorolás, sem a szavazóké, sem a verseké. (Adynál van ilyen nagy szórás az egyes listákon.) További összefüggések kereshetők. Mindenesetre nem tartom lényegtelennek, hogy Szilágyi Domokos ifjú (költő) szívekben is él. (A Jászói Nyári Egyetemen elhangzott [felolvasott] előadás) Dénes György Bábi (Portré) Szerfölött érdekes ember volt. Ha összejöttünk vele valamelyik kávéházban vagy borozóban, pillanatok alatt bűvkörébe kerültünk. Mágneses tere volt. Vonzott és taszított. Akkor is fölfortyant, ha nem volt rá különösebb oka. Ilyen volt a vérmérséklete. Szangvinikus hajlama okozta a „késremenő" vitákat, a szenvedélyek villamos kisüléseit. Közelében nem maradhatott nyugton halandó ember. Addig nyaggatta az illetőt, addig ostorozta, amíg az színt nem vallott. Kerültek azonban percei, amikor hosszan eltűnődött a borospohár fölött, s száján, orrán át hatalmas füstfelhőket bodorított. Ilyenkor egy-egy prozódiai
