Irodalmi Szemle, 2002

2002/9 - MARGÓ - Dénes György: Bábi (portré)

MARGÓ

vagy filozófiai kérdés foglalkoztatta, de lehet, éppen a mi közös dolgainkon, sorsunk alakulásán töprengett.

Nem elégedett meg a látvánnyal, a felszínnel. Mindig feszegette azt a burkot, ami a dolgok értelmét, végső lényegét takarta. Gondolkozó, tevékeny, szélsőséges alkat volt, tévedéseivel és hibáival is erőssége hazai irodalmi életünknek, aki szegényes és gyarló körülmények között fölépítette sajátosan szuverén költészetét, végső menedékét. Bár ez a költészet betegsége és halála következtében nem teljesedhetett ki, így is jelentős és egyéni veretű. Hazai magyar líránk nem lebecsülendő eredménye...

Az ötvenes évek elején ismerkedtünk meg és barátkoztunk össze. így valahogy: A Szlovák írószövetség Magyar Csoportjának egyik összejövetelén mokány, villogó szemű fiatalember toppant elém:

— Téged honnan szalasztottak? — szögezte nekem a kérdést.

— Gömörből, Pelsőcről — feleltem.

— Te vagy a Dénes?

— Én.

— Én meg a Bábi. Tornócról.

Kezdettől fogva megkülönböztetett jelentőséget tulajdonított szülőfalujától kölcsönzött nevének. Ritkán ejtette ki keresztnevét, mindig vezetéknevével rukkolt elő. Bemutatkozásnál csak ennyit mondott: Bábi. A végtelen időből hallom, ahogy fölberreg a telefon. Fölveszem a kagylót s ő megszólal kissé rekedtes, cigarettafüsttől elgyötört hangján: Itt Bábi!

Hetvenhét éves lenne, ha élne. De 1978 kora nyarán, ötvenhárom éves korában meghalt. Pedig sok író, költő életében ötven körül kezdődnek az igazi kalandok. Amikor sűrűbben pislog a Parnasszus felé. S ő elment. Immár huszonnégy esztendeje. Eltűnt életünkből, mint a gyertya lángja, amit elfuvintanak, s a szoba sötétbe borul...

Mintha tegnap lett volna, amikor betoppant közénk. Friss kedvvel, felajzott vágyakkal. Mint egy garabonciás. Egy kicsit az is volt. Újszerű, lázadó: írtj igazat! írj egyszerűen, hamis póz és pátosz nélkül.

Versed magától megszépül, s olyan lesz, mint a fiatal fa, mely él, virágzik, nap felé tör, akkor is, ha nem akarja...

így kezdte beköszöntőjét Ez a te néped című, 1954-ben megjelent első kötetében.

Ma, a verskonjuktúra korában nevetségesen hathat mindez, de akkor fölvillanyozta az embert az igazságra törekvő hang.

Fábry Zoltán nyomban fölfigyelt rá: „Miért jó a Bábi-vers? Mert kimutathatóan és kiérezhetően igaz... Bábi verseiből egy teljes curriculum vitae bontakozik ki. Az élmény nála egyjelentésű legszemélyesebb életével. Ebből az életből szervesen folyik a meglátás, a tudatosodás, és továbbadón — a tudatosítás... Bábi több mint ígéret: néhány versében és sorában igazolja a kiadó által oly meleg szavakkal útnak bocsátott kötet ajánló sorait. Legnagyobb