Irodalmi Szemle, 2002
2002/10 - IRODALMI NOBEL-DÍJ - Vojtech Kondrót versei (Magánima, Bernolákovo, A nyugdíjas Verne Gyula, Lassan Petőfi-modorban, Nyugdíjas, Férfi, Filozófia, Táj a házak mögött, Az én Csallóközöm, XXX)
mi bennünk rég elmerült s ami a pádról lekerült... Férfi (Juraj Dolnozemskynek) Egy életen át a mindig bátor férfi kiáll igazáért bárhol a helyén áll az egyetlen helyen mint a rím pontosan s természetesen A tettek hallgatag szavai — szépség és igazság az amisemmiért nem. csereberélhető! Egy életen át: férfi marad Ő Filozófia Szabadság sebezett halálra tégedet mit Isten ad neked — véletlen nem lehet Táj a házak mögött A felhő a lóherés fölött komoly mint fehér ingbe öltözött paraszt aki vasárnap délután gyalog bebarangolja a határt Legtartósabb a mezők útja mely magától keletkezett hogy mikor istentudja Az én Csallóközöm Az utolsó kocsmában a régi országút mellett az egyik falu a másikkal iszogat (A gabonasilók — az elérhetetlenek és bevehetetlenek az alföld várai) Vojtech Kondrót versei
