Irodalmi Szemle, 2002
2002/10 - IRODALMI NOBEL-DÍJ - Duba Gyula: A vad áradás (regényrészlet)
A vad áradás Mintha ez kielégítené, jólesne az aggnak, arca színesebb lesz s léptei biztosabbak, a primátor és a tanácstagok felé indul. Szelepcsényi György úr a csoport mögött a másik oldalra megy, hogy elkerüljék a találkozást, ám a prédikátor rá sem néz. Elszállt az idő, a dolgok múltba süllyednek, ám az ember nem felejt. A Jezsuiták temploma előtt ebben a pillanatban áll meg a pompásan csillogó fekete Mercedes. Duruzsoló státusszimbólum, anyagi erő és hatalmi jel, nagyon sikeres vállalkozók és a legfelsőbb alkotmányos tényezők kocsija. Egy vállas fiatal férfi szinte kipattan a sofőr mellől, villámgyors, mégis pontos mozdulatokkal kinyitja a hátsó ajtót és vigyázállásba mered. Megjött Bicska Marci! — mondja Kolos. Baltazár Kajetán Kudla úr kikászálódik, üdvözölni Mefisztó siet elébe. A protokoll kiválóan működik. A fanfárok a torony erkélyéről erős hangon, rivalgó kiáltással köszöntik a parlament elnökét. A hóhérhoz hasonlóan tagbaszakadt testőre mögötte halad, fejét állandóan forgatva a környezetre ügyel, Kudlára nem néz közben, őt érzékeivel követi. A másik testőr az elnök mellett megy, s a másikkal ellentétben, mereven nézi s le nem veszi róla a szemét. Mefisztó bemutatja őt a díszvendégeknek. A penészszín arcú, kicsiny férfiú elvegyül a tarka csoportban. Drábik Miklóst már ismeri, nyájas méltósággal üdvözlik egymást. Sorra kezet fog a többiekkel. Csak Mefisztó veszi észre, s magában elégedetten mosolyog, hogy Kudla úr kissé megborzong, amikor Listy István megszorítja a kezét. Nem is bír a szemébe nézni, azonnal tovább lép. Az oldalt álló hóhérra éppen csak rápillant s tovább borzong. Kolos is őt figyeli, egy zabszem sem férne Bicska Marci seggébe!, gonoszkodik. Nem a valóság törvényei szerint, hanem valamilyen furcsa révületben történnek a dolgok, a pillanat roppant bonyolultságának ereje mindenkivel elfogadtatja a történéseket. A tér közönsége azonosult, a színjáték tökéletes! Gondterhelt érdeklődve figyeli, ahogy a Meister Züchtinger Baltazár Kajetán Kudla vállára teszi a kezét. A hóhér barátságos, bár most sem mosolyog, mint mondottuk volt, régóta nem tud nevetni, egy fanyűvő óriás nyájas tekintetével borkóstolóra invitálja a házelnököt. Kudla sápadt arca enyhén kipirul, egy zabszem se...!, motyog Kolos, a kisember önkéntelenül hátralép. Testőrei közéjük állnának, a törvény hatalmas őre hosszú karjával félretolja őket, s a szálas gorillák tehetetlennek bizonyulnak. Nincs utasításuk hasonló helyzetre, nem tudják, mit tegyenek! Az öles figura közeledése nyilván az ünnep része, a búcsú törvényeit követi, minden eshetőséget vállalva elfogadják a meghívást. Hiszen itt van Pahraba képviselő is, meg Oravsky, Gyuri Jánošík és Herrgott, talán többen is. Hátha egész jó buli kerekedik! Mefisztó egyenesen bennfentes... De hát minden olyan szokatlanul furcsa, színpadiasan rejtélyes, szinte látomásos, ki tudhatná, mi történik itt?! A házelnök tanácstalanul Mefisztóra néz, ám az Jónátz rebével társalog, Drábik elnök pedig a primátorral tanácskozik. Listyhez nem mer fordulni, borzong, ha ránéz, Mittelhausert nem ismeri. Gondterhelt és Kolos figyelik tanácstalanságát. Nemhogy zabszem, egy mákszem se!... — véli a költő. Hallgatják, ahogy a makacs köpenyes férfi, csuklyája a vállára lóg, istenverte ónémetséggel, majd még rémesebb magyarsággal, tatár kori bikkfanyelv biz isten, Kudla egyiket sem érti, ijesztően komor,
