Irodalmi Szemle, 2002
2002/10 - IRODALMI NOBEL-DÍJ - Duba Gyula: A vad áradás (regényrészlet)
Duba Gyula mégis szívélyesnek tűnő ábrázattal, hogyan is lehetne egy marcona óriás igazán barátságos, nem sokkal előbb még hatalmas pallost szorongatott a kezében, tehát a rettenetes Góliát egyre invitálja és noszogatja a borsátor felé... wein... weinstube... kommen sie, herr... Borozni hív, kapisgálja Kudla, de hát én nem iszom bort, le akar itatni a gazember...! Mire azonban átgondolná a helyzetét, már vezetik is, a hóhér a derekát átkarolva, kissé megemelve őt, cipeli magával, alig éri lába a földet. Testőrei zavarodottan és jámboran ballagnak utánuk. A sátorban a Meister Züchtinger rendelkezik, bort a kedves vendégnek, majd az asztalnál ülő lányokra néz és a gorillák felé int, s azok, micsoda középkori rimák!, felvidulnak! Kudla folyamatosan borzong s nézi, ahogy a lányok sürgölődnek szálas legényei körül. Már az asztalnál ülnek, a házelnök a csapos közelében ácsingózik a hóhérral és nincs már akarata, sem gondolata a helyzetről, nem sokkal később, s kissé felvidulva téblábol cinpoharak és ónkupák tömkelegében, kezében nehéz serleg, már bodor kedvvel koccintgat a hóhérral. A Keller derűsen egészségére emeli poharát, s a csaposlány, égetnivaló menyecskéje, kacéran rámosolyog. Baltazár Kajetán Kudla sápadt arca nemesen lángolva kivirul, számára a helyzet megfejthetetlen, sodorja az ár. Gyomrában melegséget érez s homlokában jó nyomást. Öntudata utolsó felvillanásával belerévül a bizonytalanság és kiszámíthatatlanság vásárába. Minden olyan hihetetlen, az életünk is... Majd ellenkezés nélkül pertut iszik a Meister Züchtingerrel és hosszan rázva a kezét, arcon csókolja. — Kampec Bicska Marcinak... — véli a költő jókedvűen —, béke poraira! A legényei már a lányok rokolyája alatt matatnak... — Körülnézünk... — ajánlja Gondterhelt —, mire visszajövünk, egészen kinyiffant Kajetán Kudla úr...! A nap delelőn áll. Vénasszonyok nyara a javából. Kolos szerint: boszorkányszombat! A téren az értelmetlenségek vására tombol, s ők úgy érzik, ahogy bizonyára a többiek is, hogy ez így van rendjén. Az események hitelességéhez nem férhet kétség, gyanakvás már a lélek mélyén sem él, a valóság legyőzte a kételkedést. A fess apród és a szép udvarhölgy, a párt megalakulása idején már találkoztunk velük, ismét feltűnnek, szórólapokat és meghívókat osztogatnak. A délutáni eseményekre invitálják a közönséget. A műsor fényesnek ígérkezik! Négy órakor a Zöldház dísztermében Nicolaus Drabicius dedikálja Lux in tenebris című művének reprint kiadását, Jan Amos Comenius pedig az Orbis pictust. Hozzávetőleg háromnegyed ötkor az írók közös szerzői esten vesznek részt és elbeszélgetnek olvasóikkal, a vitát Listy László, a neves költő vezeti. Utána a város polgára, az európai földrész híres varázslója és nagy alkimistája, a fekete mágia nagydoktora, Listy István mutatja be tudományát, mely lélegzetelállító és hiteles, a varázsos esten csak a meghívottak vehetnek részt. Este nyolctól színielőadás. Ugyancsak a Zöldház színpadán a híres olasz színtársulat operaelőadására kerül sor, majd késő éjszakai premier!, a helyi polgári műkedvelők a Nászéjszaka a kriptában című, zenés népi bohózatot adják elő. — Ilyen még nem volt... — motyog szomjasan a költő —, mindent megnézünk, komám...!
