Irodalmi Szemle, 2002

2002/9 - MARGÓ - Kántor Lajos: Az élő Szilágyi Domokosról

MARGÓ

Kántor Lajos

Az élő Szilágyi Domokosról (26 évvel halála után)

Szilágyi Domokos költészetét sokszor és sokféleképpen próbáltam megközelíteni; még a költő életében néhányszor (egy-egy új kötete megjelenésekor), aztán az összegyűjtött versek (Kényszerleszállás; 1978), bevezető tanulmányában, A költő életei címmel kiadott emlékező könyvben, halála tizedik évfordulóján (1986), az addig kiadatlan versek, prózák, esszék kötetében (Élnem adjatok, 1990), majd külön könyvben — és ennek is már hat éve (Ki vagy Te, Szilágyi Domokos? cím alatt a budapesti Balassi Kiadó jelentette meg, 1996-ban). Most egy új és szép kiadványt forgathatok — csak a Korunk jogán az enyém (is) —, Szilágyi Domokos ugyancsak érdekeit benne. Hogy miért és miként, azt próbálom elmondani.

Európa különböző tájain élő, különböző életkorú és különböző szemléletű magyar költőket, kritikusokat, irodalomtörténészeket kérdeztünk meg arról, hogy szerintük melyik a XX. század tíz legszebb magyar verse. Az abszurdnak hangzó, a „toptenek” korában mégis izgató kérdésre 104 válasz érkezett (közülük öt a lehetetlenség érveit fejti ki); az összesítés Kosztolányi Hajnali részegségét, Pilinszky Apokrifet és József Attila Eszméletét helyezte az élre, a költők toplistáját pedig József Attila vezeti 103 említéssel, őt követi Ady Endre és Kosztolányi Dezső (73-73), Babits Mihály (68), Weöres Sándor (66), Pilinszky (64), Szabó Lőrinc (41), Radnóti Miklós (36), Nagy László és Dsida Jenő (28/28). Ebben az úgymond szakmai népszerűségi sorrendben előkelő helyen található Szilágyi Domokos — Illyés Gyula, Nemes Nagy Ágnes, Füst Milán és Tóth Árpád mögött közvetlenül, egy szintén Kassák Lajossal, Tandori Dezsővel (17-17-17), megelőzve Juhász Ferencet, Petri Györgyöt, Juhász Gyulát, Jékelyt, Márait és Kányádi Sándort. Szabadon lehet vitatkozni a szavazókkal, ám izgalmas beleolvasni az egyes indoklásokba, illetve magukba a listákba. A teremtmények arca (2002) közli a teljes Korunk-ankétot, a tíz (és még harminc) „legszebb” vers után. (A legszebbek, a negyven közt olvasható egy Szilágyi Domokos-vers is, a Barátok Amerikában.)

Akkor tehát Szilágyi 2002-es szerepléséről, mások véleményének tükrében. Előtte azonban a magam opciójáról, pontosabban az én tízem közt megnevezett Szilágyi Domokos-versről. Ez a nyár — írta Szisz 1968-ban, ’68 augusztusában, talán néhány nappal vagy héttel a szövetségesek csehszlovákiai bevonulása előtt. A kolozsvári Utunkbán jelent meg, azon frissiben (már augusztus 20. után), a hivatalos román ünnep (AUGUSZTUS 23. — így, nagybetűkkel, a „felszabadulás” ünnepe) táján, amikor az itt rekedt csehszlová-