Irodalmi Szemle, 2002
2002/9 - TURCZEL LAJOST KÖSZÖNTJÜK! - Cselényi László: Kő-ország (Töredékek egy készülő memoárhoz)
Kő-ország szintézisnek tekinthető Gömörország című kötetet is, a Madách-Posoniumnál pedig épp most jelent meg legújabb munkája Gömör őstörténetéről (a Méhi istentriász és népe). B. Kovács, mint említettem, László Gyula-tanítvány, s mint mestere, ő is kétpólusú kutató: régész egyrészt, néprajzos másrészt. Könyvemben bizonyosan sok szó esik még majd róla, most csak épp megemlítem őt. Aztán itt van a neves Újvári Zoltán professzor, a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem ugyancsak gömöri gyökerű tanára, s itt vannak az említettek tanítványai, a még fiatalabb kutatók. Rimaszombatban például megjelenik, immár több éve a Gömörország című időszaki folyóirat, s nemrég került kezembe, éppen a könyvemhez gyűjtendő anyag kutatása közben a Gömör-Kishonti Múzeumegyesület Évkönyve, rendkívül érdekes anyagokkal. Az Évkönyvet, amely nyilván csak egy a sok érdekes kiadvány közül a Méry Ratio kiadó jelentette meg, s e kiadót ugyancsak a megszállottak között illik megemlíteni, hiszen kiadványainak fő terepe éppen a Gömör-tematika. Sok érdekes könyvük közül, a már említetteken túl, irányítsuk még a figyelmünket néhány újabb, minket érdeklő kötetre. így Kollár Sámuel kiváló monográfiájára (Rimaszombat mezőváros múltja és jelenkora), Prokopp Mária gyönyörű albumára (Középkori freskók Gömörben) vagy Gaál Imre Száz év Tornaija történetéből című munkájára. Nem itt jelent meg, de itt említendő Erdélyi Géza, a jelenlegi református püspök kiváló monográfiája, a Gömör vármegye klasszicista építészete, s a már emlegetett Újvári Zoltán munkái: Gömör néprajza — Fejezetek Gömör folklórjához — Gömöri népballadák Holló László illusztrációival — Adomák Gömörből — Mátyás király Gömörben — Eredmények és feladatok. A Gömör-kutatás és a Debreceni Néprajzi Intézet — Születéstől a halálig. S nem szóltunk még a Gömör-problematika két legfontosabb tudósáról és munkáikról, Forgon Mihályról és Ila Bálintról. Dr. Mihályfalusi Forgon Mihály Gömör-Kishont megye nemes családai című munkája ugyancsak a Méry Ratiónál jelent meg a Gömör-Kishonti Téka-sorozatban, s aligha lehet kellőképpen dicsérni e kiadót, hogy ezt az alapvető munkát újra forgathatóvá tette, immár két kiadásban is. A Forgon-monográfia annyira fontos a mi Gömör-könyvünk szempontjából, hogy a következőkben bizonyosan gyakran szólunk még róla, hisz hogy mást ne mondjak, csak a magam családja, s szülőfalum, Gömörpanyit történetével, eredetével kapcsolatban is már egy sereg, eddig legalábbis számomra ismeretlen adatra bukkantam, s ezekről nemcsak, hogy eddig mit sem tudtam (s ha én nem, akkor nyilván mások sem, vagy legalábbis csak nagyon kevesek), hanem a megismert adatok is olyan homályosak-bizonytalankodók, hogy eleve további kutatásra ösztönzik az embert. Egy példa a sok helyett: Ki lehetett az a bizonyos, szülőfalumnak nevet adó Miskolcz-nembéli Ponyith-Panyith gróf, akit Kézai Simon említ néhány sorban gesztájának végén (s egyáltalán kik voltak azok a Miskolcz-nembéliek?). S ki volt az az Ila Bálinttól már ismert Ákos-nembéli Cselén-Chulen, aki érdemeiért kapta a falut, s akit Forgon egyenesen a Sághi és a Méhi-család őseként tüntet föl? Könyvem műfajának logikájából következik, hogy ezekkel a rejtélyekkel még bővebben kell foglalkoznunk a következőkben, ahogy az
