Irodalmi Szemle, 2002
2002/8 - Gyüre Lajos versei: Minek is, Teremtő akarat, Kagyló, Márai
Gyüre Lajos versei ám, de kilóg a lóláb, 5 mi gond: feslik a szövet imitt-amott. A gondolat nem raktárkészlet, sem piacon vett kinőtt ruha, hashajtó, mi nyögésre késztet, hamis védjegy silány áruba. S ha jön egy kócos suszterinas, rikolt, mint vízre csapó sirály odacsíp a szívnek, vádiinak: Hé, emberek, pucér a király! A sziklán állva hallgattam a furcsa, zümmögő zenét. Éjjel bősz vihar paskolta a partot, rakta szemetét. S a sok furcsa limlom között hevert egy kagylópadga, mit még nem nyelt bendőjébe a csúf szemetes taliga. Lapult, és zúgta boldogan himnuszát a messzi égnek, a fenti világnak, hol a csillagok lobognak, égnek. Lapult, zümmögött boldogan, köszöntve a feslő eget, útszéli kóbor zenész, ki cincogó fillért kéreget. Fülemhez tettem, és vártam, honnan jön ez égi zene, hallgattam, s mintha benne egy másik világ lélegzene. Kagyló
