Irodalmi Szemle, 2002
2002/8 - Gyüre Lajos versei: Minek is, Teremtő akarat, Kagyló, Márai
Gyüre Lajos versei Márai Mint egy isten, komoran és némán, gőggel és unalommal néz rám a POLGÁR, ódon falába zárt ég bús őrtorony vagy némajáték? Kimért pálya, része az Egésznek, vagy mindent így latolgat, s néz meg? Tisztára lúgozott eszencia Grosschmid szenátor fura fia. Őrjárat a fejben, és a szívben hányszor, de hányszor eléd libben. A Csermely, Eprestető, a Hóstát, fennen szidhattad Ferenc Jóskát. Utáltad a fekete lakkcsizmát, a kort, mely San Diegóba vitt át, és sírt benned Pest, ötvenhat tele, zokogott karácsony éjjele. ó, KASSA, te kicsi Európa, Dóm, fatemplom és görög pópa visszafájt, mint térd alatt a borsó, SAN DIEGO, San Diego, de nehéz koporsó.
/
