Irodalmi Szemle, 2002
2002/7 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Csehy Zoltán: Erósz birodalmáról — öt tételben
KÖNYVRŐL KÖNYVRE humanista rekapitulációjáról van szó. Marsilio Ficino tulajdonképpen újraszitu- álja Platónt, a szerkezetet redramatizálja, a kommentálandó antik egységeket, melyeket Bernardo Nuzzi, jeles humanista szónok olvas föl, a lakoma résztvevői, kilencen, akár a Múzsák, rendre elmagyaráznak, értelmeznek. A platóni aktuálmozzanatok közül a kifejezetten naturalista jellegűeket mellőzi, viszont a lakoma életszerűségét biztosítandó olykor bevet egy-egy szépirodalmi fogást: az értelmezők személye pl. időközben módosul, a fiesolei püspökre jutó szövegrészt annak halaszthatatlan elfoglaltsága miatt Giovanni Cavalcanti magyarázza. Marsilio Ficino és társai, a fratres in Platone (testvérek Platónban) alapjában véve egy, a filozófiát és a teológiát egyesíteni vágyó világértelmezést próbáltak megvalósítani platóni alapokon. Ne feledjük, még Platón szentté avatása is szóba került... A hagyománykontinuumot mai, talán sokszor már-már betegesen rendszerező gondolkodásunk karakteres darabokra szabdalta, Ficino viszont nem látja szükségét a hagyományelemek halmazosításának, a kapcsolódási pontokat keresi, a dialógus lehetséges nyelvét, az antikká levést az adott kor értelmezői pozícióiból képzeli el, s így kapja nála a filozófia a vallásos „pia” (jámbor) jelzőt, illetve a vallás a „docta” (tudós) bővítményt. A szépség isten ragyogó fénye, a szerelem pedig istenre irányuló vágy, mely a teremtés kiváltója és az üdvözülés záloga is egyben. A szerelem révén a létbe vetett ember csorbasága kiegészül, s az ideákhoz való hasonulás törekvése révén isten szerelme mutatkozik meg a dolgokban is. A görög istenek a világiélek ideáiban lakoznak. Ficino értelemzői messze nem olyan dinamikus, olykor kontrasztív, illetve tipológiáiban is karakteres módszerekkel dolgoznak, mint az antik mű szereplői, a felmerülő eszméknek sincs akkora ütközőfelületük, mint pl. a neolatin hagyomány egyéb hasonló témájú dialógusainak. Lorenzo Valla De voluptate c. alkotása, mely a gyönyörről szól, pl. karakteres filozófiai iskolák nézeteit ütközteti egy hasonlóan konstruált lakomavilágban. Nála megütközik a sztoicizmus pl. a neves pajzán költő, Antonio Beccadelli epikureizmusával, illetve (feloldódás végett) a keresztény etikával. A lakomatradíció kontemplatív hangolású műfajvariánsa Cristoforo Landino (aki e beszélgetésben is részt vesz) Disputationes Camaldulensese már sokkal közelebb áll Ficinóhoz. A symposium-irodalom későbbi, magyarországi csúcsműve alighanem Bonfini beszélgetése a szüzességről, illetve a házasélet tisztaságáról. E variábilis és sokarcú tradíció fényében ragyog fel századunkból nézve a kommentáríró szépírói zsenialitása, aki egy teljesen parazita-műfajt önállósított és rendelt az eredeti mű mellé a symposium-műfaj vegyítésével. Ficino értelmezői módszereit az allegóriafejtés, az asztrológiai vonzódás, a mítoszértelmezés és a filológiai-teológiai iskolázottság jellemzi. A platonikus szerelemtipológia antik orvostudományi kategóriákkal is gyakorta vegyül. A szerelem háromféle lehet: az égi Venus égisze alatt viruló, mely maga az angyali értelem intelligenciája, s ez elsősorban a kolerikusokra fenekedik, a tüzes lételemű egyénekre, a Venus vulgáris, mely a nemzésre koncentrál, s mely allegorikus szinten a világlélek képessége is egyszersmind, a szangvinikusokra, a levegő életelementumával szorosabban összefüggő
