Irodalmi Szemle, 2002
2002/7 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Csehy Zoltán: Erósz birodalmáról — öt tételben
KÖNYVRŐL KÖNYVRE létmódot nyert emberekre jellemző, illetve a harmadik típusú szerelemdaimón, a Venus bolygóját követőké, mely a flegmatikusokat és a melankolikusokat, illetve a víz és a föld alapelemének meghatározottságában élőkét ragadja el. A szerelem tipizálható nyilai is jobbára asztrológiailag is kódolt áldozattípusokra nézve igazán veszélyesek. A szerelem őrületként, extázisként való értelmezése a Ficino korára már divatos platóni furor-tan folyománya. E furor egyik variánsa egyébként az irodalmi-művészi alkotás is, mint az számos költő, Platón-fordító tollán meg is fogalmazódott még Ficino fellépése előtt. Ficino értelmezőtársai kedvelik a hierarchikus rendszerképzést, mely mindig a többértelmű lebonthatóság, az allegória teremtő erejében mutatkoznak meg. A test fölött a lélek áll, fölötte az angyal, afölött pedig isten. Ezen elementumok legalsó komponensei is - természetesen - kozmikus vonzákörrel bírnak, a test szépsége pl. a Nap fénye. A test szépsége csáberővel hat a lélekre, s ha azon felülkerekedik, a szerelmes sorsa Narcissuséval lesz azonos, aki önmaga (tükörképe) iránti végzetes szerelmének áldozata lett. Az emberi lélek nyomorúságának itt találjuk meg egyik eredendő okát. A végtelen tagolások, az aprólékos megfigyelések és ötletdús interpretációk dinamikus kavargása, a hierarchiák egyre látványosabb tornyosulása, az allegóriák egyre mélyebb rétegeinek feltárulkozása mind-mind hallatlan szellemi kalanddá avatja Ficino művét. Imregh Mónika, Ficino magyarítója kiváló invencióval helyezte a fordítás elébe a szerző baráti előszavát, melyet a Janus Pannoniusnak ajándékba küldött példányba illesztett mintegy viszonzásul európai jelentőségű költőnk elégiáiért cserébe. A könyv utószava sokat foglalkozik Sandro Botticelli és Ficino viszonyával, kivált a Primavera-értelme- zéssel, illetve a Vénusz születése c. kép vizsgálatával, meggyőzően átütő újraértelmezést, véleményem szerint, mégsem kapunk. Marsilio Ficino végre-valahára könyv alakban is megjelent magyarul, s már csak remélni tudjuk, hogy hasonlóan teret nyerhetnek a magyar gondolkodásban az olasz-neolatin humanizmus olyan klasszikusai is, mint pl. Pico della Mirandola, Cristoforo Landino, Lorenzo Valla vagy Pontano. ( Marsilio Ficino: A szerelemről, Arcticus, Budapest, 2001) 3. OTTHON LENNI A TEST KÉJES BÖRTÖNÉBEN EROTIKA, SZEXUALITÁS, PORNOGRÁFIA AZ OLASZ IRODALOMBAN Tavaly Nápolyban több könyvesboltban is rám akarták sózni egy helyi költő verskötetét, állítólag benne van a város lelke, a leglényege: ez a hatalmas nápolyi lélek a kötet alapján, úgy tűnt, belefért egyetlen folyton-folyvást rímhelyzetbe kerülő szóba: amore. Ez az amore a témája Madarász Imre Az érzékek irodalma című kronologikus szerkesztésű tanulmánykötetének, ha tetszik, szakmonográfiájának. A szerelem testi megjelenítésére koncentráló erotográfia, a koncentrált szerelem intimitásának artisztikus megvalósulásai, illetve a szerelem híján a maga üres testiségébe (és verbalitásába) zárt művészi-kultúrtörténeti patinával bevont pornográfia az olasz irodalom áramában meghatározó jelentőségűnek látszik Madarász módszere klasszikus-irodalomtörténeti, melyben nagy szerepet
