Irodalmi Szemle, 2002
2002/7 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Csehy Zoltán: Erósz birodalmáról — öt tételben
KÖNYVRŐL KÖNYVRE fejlődésregény főhősénél ragyogóbban halad a tudás csapásain, s ahogy teste kitanulja a maximálható gyönyör praktikáit, a férfi teljes szexuális kiszolgálását annak valamennyi járulékos elemével, szelleme is úgy alakul át: a test szüzességének elvesztése a társadalmi erkölcs és nevelés kínálta „pszeudo”-tu- dás hályogának átszakításával analóg. A Dolmancé, és Madame de Saint-Ange által képviselt ellenvilág eszméi a végletekig radikalizálhatók, s komikumukat nemcsak az fokozza, hogy a kifejtést a legelevetemültebb nemi aktusok közben vagy az aktusok utáni refraktor periódusokban ejtik meg, a gyönyör nedveitől lucskosan, a gerjedelemfokozás és beteljesedés meglehetősen sajátos nyomait viselve magukon, hanem az a cinkosság is, mely a verbális megnyilatkozások nyelvi regisztereit vegyítve szinte egymást túllicitálva a képtelenebbnél képtelenebb ötletekben, ugyanakkor a gyönyör fokozását a lehető leghatásosabban megkomponálandó, végigvonul a két tanítómester szexuálisan motivált viszonyán. A hagyományos, érzelmi-erkölcsi álláspontot csak Eugénie naivnak kikiáltott eszméi, illetve az Eugénie szüzességét végül is elvevő lovag eszmefuttatásai őrzik valamelyest. A szöveg nyelvi zsenialitása az az összetettség, az a narratív játék, mely a regény, a dialógus, az erkölcsi példázat irodalmi bűvkörébe vonja az agitatív röpirat, a törvénykezés és a pornográfia nyelvi kelléktárát is. Ebben a sajátos elegyben bontakozatja ki Sade végül is eszményi társadalomképét, utópiáját. A nemi önkényuralom perodikusan változó, időbeli felosztása nők és férfiak között mintegy e rendszer alapköve lenne. Az ember humanista erényeit, melyek örök erkölcsi kategóriákként tündököltek megannyi századon át, hamisnak nyilvánítja, s az illúzió kategóriájába sorolja át: prostituálódva vetíti rá azokat a budoár létterére, mely mintegy mikrokozmoszként, egy igaz szigetként kínál kézzelfogható alternatívát, modellt a világ totális átrendezéséhez. Ellenvéleménynek nincs helye: az Eugénie nevelését meghiúsítani vágyó anyja büntetése, megerőszakolása, vérbajjal való megfertőzése és megkorbácsolása (stb.) mindezt ékesen bizonyítja a regényes, dialogizált értekezés záróaktusában. Sade márki, akinek ezúttal Kovács Ilona a magyar alteregója, s akit legalább ugyanannyian tartanak pszichopata őrültnek, mint figyelemre méltó irodalmárnak és bölcselőnek, e művével sem okoz majd csalódást sem az egyik, sem a másik tábor számára. (Sade márki: Filozófia a budoárban, Lázi Könyvkiadó, Szeged, 2001) 2. A SZERELEM LAKOMÁJÁN Platón, a klasszikus görög filozófus, a hagyomány szerint november hetedikén született, s ugyancsak születése napján érte utol a halál, méghozzá egy lakomán. Ezzel a legendába hajló, teátrális művészi fogással indul Marsilio Ficino, az egyetemes kultúrtörténet humanista-reneszánsz óriásának ragyogó kommentárja a mintakép Lakoma című, a szerelemről szóló művéhez. A fenti fogás egy tradíció legitimálásának tipikusan humanista bélyege, ahogy Ficino műve sem igazán tarja be a kommentár kifinimult ókori módszereit, sokkal inkább egy antik már-már műfajjá váló megnyilatkozási típus és téma
