Irodalmi Szemle, 2002
2002/7 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Csehy Zoltán: Erósz birodalmáról — öt tételben
KÖNYVRŐL KÖNYVRE CSEHY ZOLTÁN Erósz birodalmáról - öt tételben 1. A SZABADOSSÁG ISKOLÁJA - ERÓSZ LIBERTINUS TANODÁJA Sade márkinak, a szadizmus névadójának, minden idők egyik legkülöncebb filozófusának, szépírójának alighanem leghírhedtebb művei, a Szodoma százhúsz napja ( a magyar közönség alighanem Pasolini filmes adoptációját jobban ismeri), illetve a Filozófia a budoárban című dramatizált novelliszti- kus értekezései magyarul a közelmúlt könyvszenzációinak számítottak. Míg a Szodoma százhúsz napjának narratív hálója a Boccaccio-féle Decameron kronologikus rendszerével mutat rokonságot, a Filozófia a budoárban a nevelési-felvilágosító célzatú erkölcsnemesítő dramatizált könyvecskéket, illetve a szümposzion-keret köré szerveződő bölcseleti tradíciót parodizálja. A filozófia inadekvát térbe kerül: a budoárba, a nevelés pedig az elméleti dogmagyártás és teoretikus példálózás helyett pragmatizálódik: azaz kiemelt pozícióba kerül a szemléltetés. A novellisztikus keret a következő: Madame de Saint-Ange beavatja a szigorú erkölcsi felügyelet alatt nevelkedett Eugéniát a nemiség és a nemiségértelmezés rejtelmeibe egy „megátalkodott libertinus”, Dolmancé, valamint testvére segítségével. A legvariábilisabb és a közerkölcs szabályait leginkább áthágó szexuális praktikák sorjázása, részletes „betanítása” mind apropót kínál egy-egy erkölcsfilozófiái tétel kifejtésére a gyönyörelv primátusáról, a teizmus ártalmairól, a szodómia védelméről, a nők társadalmi pozíciójának átértékeléséről, az erőszak jogosságáról, a szülői szeretet önzéséről stb. Ezek a meghökkentő tézisek a traktátus verbális humorát fokozzák, mely az obszcén nyersesség és a védőbeszéd erősen retorizált regisztereit békíti össze. Nem számít más, csak a gyönyör maximálása, a szexuális konfigurációk legoptimálisabb térnyerésének kiötlése. E konfigurációkba és beszédmódba olvas bele később Roland Barthes, Sade egyik legnagyobb értője és rajongója egy sajátos nyelvet és létezésesztétikát. Sade márki szövegét kétségtelenül a nyelv teremtő funkciói működtetik, melynek mechanizmusai kiszámíthatatlanok, a szöveg ugyanúgy az előre ki nem terveltség, a spontaneitás látszatát kelti, mint a legizgatóbb gyilkosság. A tanítás, a beavatás fokozatos rendje is meg-megtörik, a didaxis kordában tartása ugyanolyan kéjfokozó elem, mint a gyönyör elnyújtására tett, fájdalomig fokozható igyekezet a szexuális aktus során. Eugénie valamennyi
