Irodalmi Szemle, 2002
2002/7 - Václav Pankovčín: Midőn az égből hernyók hullnak (Juhász Dósa János fordítása, novella)
Nővérke, segítség! M. B.-nek rákja van? Üdvözöl a szomszédod, az, amelyik ajtótól ajtóig futkos, és figyelmeztet, hogy közeleg a világ vége. Kilenc tojást adtam neki, ami egy csomagban jött. Az egyik össze volt törve. Kockás térdzokni Az ember reggel felébred a récsei úti garzonlakásában, ahol a földön fekszik a matracon, mert az ágy már nem fér be, megissza a kávéját, elkíséri az asszonyt a munkába és lemegy újságot venni a sarki trafikba. Süt a nap, de a hidegnek még foga van, az embernek pedig jókedve. Ahogy odaér a trafikhoz, már messziről látja, hogy valami történt. Hatalmas tömeg verődik össze, rendőrautók, mentőkocsik és karbantartók állnak a villamos körül. A villamos kerekei alatt női láb. Vastag, halvány harisnya, kockás térdzokni látszik az egyik cipőben, a másik néhány méterrel odébb hever. Nővérke, segítség! Kórházba kerültem. A folyosóval szemben volt az egyes: a ketrecben egy bolond vénember feküdt, aki mindig ordított és éjszaka mehetnékje volt, hát inkább bezárták. Még így is napközben a görbe botjával a fiatal, iskolás nővérkék kék szoknyáját emelgette, akik cincogtak, mint a mókusok — jegyezte meg a szobatársam, akit vakbélre operáltak. Vagy mint az egerek, tette hozzá egy másik, akit epére műtötték. Az öreg a kalitkában kiélvezte magát: ha sikerült felemelni egy szoknyát, tapsolt örömében, lármázott, amíg csak be nem szúrtak neki egy nyugtatóinjekciót. Este az öreg nővérért kiáltott. — Nővérke! Nővérke! Nővérke, segítség! Amikor a nővér odaért, az öreg megkérdezte tőle, hogy nem feküdne-e mellé, és görbe botjával a feneke körül matatott. A nővérke megsértődött, szó nélkül megfordult, bevágta maga mögött a szoba ajtaját, és visszatért a gondozóba. Az öreg utánaordított: — Hová futsz, te aszós tyúk?? Az éjszaka újra hívta, állandóan ismétlődő sipákolása az összes beteget felébresztette, s reggelig már senki sem tudott elaludni. A szobatársam (a heveny apendixes) felkelt, káromkodott egyet, s ment a nővér után, hogy adjon valami nyugtatót annak a vén bolondnak, különben mindnyájan megőrülnek. De a nővérke elutasította a kérést. Ő oda be nem megy. Az öreg hülyét csinál belőle, az este is tisztességtelen ajánlatokkal zaklatta. Inkább nem kell őt figyelembe venni: néhány perc, elfárad és lecsendesedik. Az öreg még húsz percig ordított, fél háromkor abbahagyta. A papírra ezt írták: 03: 35 h. Egy órát tévedtek. Ju hász Dósa János fordítása
