Irodalmi Szemle, 2002
2002/7 - Václav Pankovčín: Midőn az égből hernyók hullnak (Juhász Dósa János fordítása, novella)
Václav Pankovčín Az öregek szívélyesen útbaigazították, s Feri hálából megkínálta az öreget cigarettával. — Mondja már, bácsikám, mikor ér véget ez a háború? — kérdezte Feri. Az öreg ezt felelte: — Soha, fiacskám, soha. Elbúcsúztak, és mindenki ment a maga útján. Alig húsz méterrel Feri feje fölött elzúgott egy gránát, s abban a pillanatban fel is robbant. Feri a földre vetette magát, s amikor néhány pillanat múlva felemelte a fejét, látta, hogy az öregasszony rohangál az utcán, s a kötényébe szedi össze az öregember maradványait. Apácák Amikor Šnelcer Feri a második világháborúban Česká Kamenicában járt, a saját szemével látta a következőket: Közeledett a front, a németek menekültek. Mindent szétromboltak, mindent szétraboltak, csak a kolostort hagyták békén, ahol közel háromszáz apáca élt. Jött a felszabadító Vörös Hadsereg. Felszabadította Česká Kamenicát, s felszabadították a kolostort is. A sok-sok Iván, akik már hónapok óta önmegtartóztatóan éltek, befészkelte magát a kolostorba, és zsúrt rendezett. Nem takarékoskodott egyetlen nővérrel sem. Három nap, három éjjel folyt az orgia Šnelcer Feri szeme láttára. Olyan orgiák, amilyenekről Feri és a kolostor falai eddig még nem is álmodtak. Három nap gyönyör és örömünnep. A hős szovjet katonák a kolostor összes sarkát és lyukát kikutatták. — S azt kellett volna látnod, ami kilenc hónappal később történt, amikor a háromszáz apáca egyszerre kezdett el szülni!? — meséli Feri. A szülészeten nem fértek el, így volt, aki a kolostorban, volt, aki a parkban, s olyan is, aki a járdán szült meg. Egy egész hadsereget összeszültek, csupa fiút. S amikor ezek egyszerre elkezdtek bömbölni, olyan volt, mintha a Katyusát énekelték volna. A világ vége és az összetört tojások A földön fekszem egy garzonlakásban a récsei úton Pozsonyban, és olvasok. Az előbb kaptam levelet Amerikából, Idától. Azt írja, hogy ott, Columbia államban igen kemény tél van. Gyorsan válaszolok neki: itt nálunk igen furcsa ez a tél, amikor reggel nyolckor felébredtem, kint még sötét volt. Az alacsonyan szálló felhők gyorsan kergették egymást, dörgött és villámlott, ami januárban igencsak szokatlan. Később hatalmas hópelyhek hullottak, mintha csak polisztirént szórtak vona szét a magasban. Forró szél süvített, amely banánleveleket sodort magával, holott, mint azt te is tudod, Pozsonyban nem nő banánfa. Hirtelen felmelegedett. A hőmérő tizenkilenc fokot mutatott. A hírekben hallottam, hogy Németországon vihar vonult végig, ami súlyos károkat okozott. Valami látnok erre a hónapra világkatasztrófát jövendölt. Az időpont nem jött össze, de a jóslatai teljesülnek. Tényleg, tudsz már róla, hogy
