Irodalmi Szemle, 2002
2002/7 - Václav Pankovčín: Midőn az égből hernyók hullnak (Juhász Dósa János fordítása, novella)
Václav Pankovčín Midőn az égből hernyók hullnak Dörgött, villámlott, forró és nedves szél fújt, de nem esett. Ádám az erdei parkban futott. Nehezen lélegzett. Kegyetlenül szúrt a jobb oldala, és égett a tüdeje: a cigaretta. Dörgött, villámlott, a levegő nyomott volt: forró és nyirkos, de még mindig nem esett. Lelassított, majd megállt,'hogy egy kissé kifújja magát. Egy hatalmas gesztenyefa alatt állt, amikor az égből elkezdtek hullani a hernyók. Szeretett volna még egy kört futni, de a vihar pont a feje fölött volt, így inkább visszafelé indult a lakótelep irányába. Már nem futott, de azért sietett, mert az átázott tornacipőben már igencsak fájt a lába. Dörgött, villámlott, egészen besötétedett és az égből még mindig potyogtak a hernyók. Az emberek iparkodtak hazafelé, a hernyók csak egyre hulltak a fejükre, a gallérjuk alá, az ingük és a blúzuk alól rázták ki őket, mások esernyővel próbáltak védekezni, az autósok bekapcsolták az ablaktörlőjüket, amelyek szétkenték őket az üvegen. Tele volt velük a járda is, s Ádám érezte, hogy nyomja szét őket a lába alatt. Mielőtt hazaért volna, a vihar elállt. Kisütött a nap és keleten megjelent a szivárvány. De teljesen más volt, mint eső után szokott. Hernyószínekben pompázott: kék-zöld? A leghalványabb zöldtől a legsötétebb kékig. S amikor a nap kisütött, a hernyók bebábozódtak, s a bábokból lepkék bújtak elő. Fehérek, sárgák, rózsaszínűek, narancssárgák, pirosak, zöldek, kékek, barnák, drappok, lilák, kékek és türkizkékek, bordók, szürkék, feketék — a színskála minden árnyalatában. S amikor szétrepültek a lakótelepen és rászálltak a falakra, a balkonokra, a száradó fehérneműre, a fákra, az ágakra, a virágokra és a padokra a fák alatt, a lakótelep már nem lakótelep volt, hanem a lepkék birodalma. Csuda dolog? — mondta Ádám, szétterjesztette szárnyát és elrepült. Gránát Amikor Snelcer Feri a második világháború idején Gdanskban járt, a saját szemével látta a következőket: Az elővárosban sétált, s már közel fél órája kereste a kikötőhöz vezető utat, de hiába keringett körülötte, nem tudta megtalálni. Szembejött vele egy öregasszony és egy öregember. Feri megállt mellettük, illedelmesen köszöntötte őket, és megkérdezte, hogy melyik út vezet a kikötőhöz.
