Irodalmi Szemle, 2002

2002/7 - Polgár Anikó: Híd a szakadék fölött (Pentti Saarikoski és Catullus, tanulmány)

I líd a szakadék fölött

„Gellius kellii yökaudet sángyssá alasti ja hellii áitiáán ja tytártáán...” (502.)

Catullus kétsoros epigrammáját, a 93. Carment, melynek értelmezése a Catullus-szakirodalomban vitatott, Saarikoski nemcsak egyértelműsíti, hanem a vers csattanóját végrímekkel is kiemeli:

„Nil nimium studeo, Caesar, tibi velle piacere, nec scire, utrum sis albus an ater homo.”

„Sinun persettási Caesar en öle koskaan nuollut: yks lysti minulle oletko elossa vai kuollut! ” (502)

Rímesen fordítja Saarikoski a Parnasszusra törekvő, ám a Múzsák által vasvillákkal elkergetett beszélő nevű Mentuláról szóló gúnyrajzot is, a 105. carment, finnre fordítva a Mentula nevet is, s egyben négysorossá bővítve az eredetileg kétsoros epirammát:

„ Mentula conatur Pipleium scandere montem:

Musae furcillis praecipitem eiciunt.”

„ Nyt Isokyrpá pyrkii jo runoilijaksi!

Mutta Pimpleuksen vuorella ollaan valppaita: runottaret tadikollaan sohivat Isokyrván alas matalaksi! ” (503.)

Saarikoski, aki igyekezett az érzelgősség látszatát is távol tartani Catullustól, a 109. carment a 105-kel ellentétben nem kibővítte, hanem jelentős mértékben tömörítette, a felesleget, az ismétléseket lefaragva a pretextusról:

„Iucundum, mea vita, mihi proponis amorem, hunc nostrum inter nos perpetuumqe főre. di magni, facite, ut vere promittere possit, atque id sincere dicat et ex animo, ut liceat nobis tota perducere vita

aeternum hoc sanctae foedus amicitiae.”

„Elámáni! Siná sanot

etta táma rakkaus kestáa ikuisesti.

Suuret jumalat! Ettá han olisi tarkoittanut mitá sanoi.

Ettá me saisimme vanheta yhdessá.” (503.)

Az epigrammákat, melyeknek Horváth István Károly szerint épp az a jellemzőjük (a nugaekkal összehasonlítva), hogy utólag, bizonyos távlatból reflektálnak az eseményekre, Saarikoski dramatizálja, párbeszédekkel élénkíti, elmossa tehát a határt